Ez a novella 18 �ven fel�liek sz�m�ra �r�dott,mindenki saj�t felel�ss�g�re olvassa!

Penitencia 2

Perselus Piton az irod�j�ban �lt, ujjaival az �r�asztal�n dobolt, �s k�zben folyamatosan a fali�r�t n�zte. M�g �t perc volt h�tra este 8-ig, �s a professzor Hermione Grangert v�rta b�ntet�munk�ra, ugyan�gy, mint az el�z� kilenc este. M�r kilencszer tette mag��v� az iskolaels�t, de m�g mindig nem unta meg, minden este �j kaland vette kezdet�t, �s egyre t�relmetlenebb�l v�rta a l�nyt. Az eddigi est�ken mindig kital�lt neki valamilyen feladatot, aminek Granger azonnal neki is �llt, de hamarosan abba is kellett hagynia, mert a professzora let�madta. Piton sz�m�ra k�l�n �lvezetet okozott a l�ny meglepetts�ge, aki az eml�kezetm�dos�t�sok hat�s�ra mindig azt hitte, hogy a f�rfi el�sz�r teszi ezt vele. Azt�n persze minden aktus ut�n �jabb "Exmemoriam" k�vetkezett...

V�gre a nagymutat� a tizenkettes sz�mra �rt, �s ebben a pillanatban kopogtak is az iroda ajtaj�n.
- J�jj�n be!
Hermione mit sem sejtve bel�pett a szob�ba, az iskolai egyenruh�j�t viselte tal�r n�lk�l: a feh�r inget �s a fekete, rakott szokny�t. Ebben az �lt�zetben tal�lta a legk�v�natosabbnak, szinte esz�t vette a kisl�nyos ruha, ami a n�ies testet fedte. A k�vetkez� pillanatban Piton bez�rta a h�ta m�g�tt az ajt�t, majd mag�hoz r�ntotta a l�nyt, �s durv�n megcs�kolta. K�ptelen volt t�bb nevets�ges feladatot kital�lni neki, csak az �rdekelte, hogy min�l el�bb mag��v� tegye... �lvezte, ahogy Granger pr�b�lt kiszabadulni a szor�t�s�b�l, ahogy a gyenge �kleivel p�f�lte a mellkas�t, �s ahogy igyekezett elford�tani a fej�t.

Mikor a f�rfi v�gre elengedte, azonnal elt�volodott t�le, �s �gy kezdett el kiab�lni.
- Maga meg�r�lt? M�gis mit m�vel? – az arca kipirult a haragt�l vagy a cs�k hat�s�ra, a leveg�t is szapor�n vette.
- Azt, amit az elm�lt kilenc napban is… - felelte lassan a f�rfi, mik�zben elindult fel�.
- Teljesen elment az esze? Semmi nem t�rt�nt azon k�v�l, hogy szemetebbn�l szemetebb b�ntet�munk�kat adott nekem... Ne merjen k�zelebb j�nni!
- Miss Granger, m�g nem hallott az Exmemoriamr�l �s az eml�kezetm�dos�t�sr�l?
Hermione szem�ben �jra megjelentek a f�lelem szikr�i, ahogy eddig minden este, �s azonnal az ajt�hoz szaladt, de nem tudta kinyitni. Csak most vette �szre, hogy a cs�k k�zben a tan�ra elvette t�le a p�lc�j�t.
- Ne j�jj�n k�zelebb, mert akkor sik�tok... – sz�lalt meg k�ts�gbeesetten.
- Nyugodtan, minden este sik�tani szokott... De nem fogja meghallani senki... Ilyen ostob�nak tart, hogy erre nem gondoltam?
- Engedjen elmenni... - ny�sz�r�gte Hermione, de Piton egyre k�zelebb �rt hozz�. - K�rem... - v�g�l a l�ny elkezdett s�rni.

- Hagyja abba a nyafog�st, ez m�g a kiab�l�s�n�l, meg a menek�l�si k�s�rletein�l is ideges�t�bb. Ha ez megnyugtatja, eddig minden este �lvezte... - besz�d k�zben meg�llt k�zvetlen�l Hermione el�tt, �s az utols� mondatot m�r a f�l�be suttogta, majd elkezdte harapd�lni a nyak�t.
A l�ny teste teljesen megmerevedett, halkan szipogva t�rte, hogy a f�rfi a kezeivel bebarangolja a test�t, �s v�rta, hogy v�get �rjen ez a r�m�lom, Piton v�g�l el is engedte.
- J�jj�n a h�l�szob�ba, ott k�nyelmesebb lesz... Ne akarja, hogy �n r�ngassam be... Nem �ll sz�nd�komban a sz�ks�gesn�l t�bb f�jdalmat okozni, �gy csak mag�n m�lik, hogy mennyi er�szakhoz kell folyamodnom...
- Mi�rt csin�lja ezt velem? - k�rdezte f�sultan Hermione.
- Tal�n az�rt, mert �lvezem... Igyekezzen, nem fogok �r�kig v�rni, hogy eld�ntse, ma hajland�-e egy�ttm�k�dni velem... Tudom, hogy maga is k�v�n engem, tan�v eleje �ta legiliment�lom az �r�imon.

- Volt m�r olyan este, hogy t�nylegesen meg kellett er�szakolnia?
- Nem, eddig eg�sz seg�t�k�sznek bizonyult. Persze eddig nem osztottam meg mag�val, hogy nem ez az els� alkalom, hogy megt�rt�nik... – besz�d k�zben Piton visszas�t�lt a l�nyhoz, �s cir�gatni kezdte az arc�t.
- �s ma mi�rt mondta el?
- K�v�ncsi voltam, hogy reag�l...
- De ut�na �jra t�r�lni fogja az eml�keimet... – Hermione ell�kte mag�t�l a f�rfi kez�t.
- Pontosan... De most hagyja abba a fecseg�st, �gyse �r el vele semmit.

Megfogta a l�ny karj�t, �s beh�zta a h�l�szob�j�ba, majd �vatosan az �gyra fektette, �s �jra cs�kolgatni kezdte... Eleinte Hermione mozdulatlanul fek�dt, de egy id� ut�n a teste reag�lni kezdett a k�nyeztet�sre, �s sz� n�lk�l elt�rte, hogy a f�rfi levegye r�la a ruh�it. Mikor a melleit simogatt�k a tan�ra ajkai, halkan s�hajtozni kezdett, �s �nk�ntelen�l belet�rt Piton haj�ba. A f�rfi elmosolyodott a mozdulat hat�s�ra.
- Mondtam, hogy �lvezni fogja... - suttogta, majd a l�ny has�t kezdte k�nyeztetni, azt�n egyre lejjebb haladt. Lassan sz�th�zta Hermione combjait, �s befek�dt a l�bai k�z�. El�sz�r csak a szem�remajkait puszilgatta, azt�n a nyelv�vel is elkezdte k�nyeztetni a l�nyt, aki erre hangosan felny�g�tt.

- Eddig azt hittem, hogy sz�z vagyok... – suttogta Hermione.
- Ezt minden este elmondja... De ne agg�djon, vigy�zni fogok mag�ra.
- Nem tartja egy kiss� nevets�gesnek a mag�z�d�st a t�rt�ntek ut�n?
- Ha te jobban �rzed magad a tegez�d�st�l, nekem mindegy... De mi lenne, ha nem besz�ln�l folyton? Hol is tartottunk? �, m�r megvan...
Hermione ezut�n sz�t fogadott, csendben �lvezte a f�rfi minden mozdulat�t, csak akkor szisszent fel, amikor Piton bel�hatolt.
- Furcsa, hogy alig f�j, nehezen fogom fel, hogy nem ez az els� alkalom...
- Csssss…
Piton eleinte lassabb temp�t dikt�lt, azt�n mozg�suk egyre gyorsult, Hermione m�r alig b�rta k�vetni. A f�rfit egyre ink�bb felt�zelte, ahogy a t�r�keny test vonaglott alatta az �lvezett�l, de visszafogta mag�t, el�sz�r a l�nyt juttatta a cs�csra, �s csak azt�n k�vette �t.

Kiel�g�lten fek�dtek az �gyban egym�shoz simulva, most volt az els� este, hogy Piton nem zavarta el azonnal a l�nyt, hanem hagyta, hogy a mellkas�ra d�lve kipihenje mag�t.
- Perselus... Olyan furcsa kimondani a keresztneved... Ez fantasztikus volt... De mi�rt kellett ezt ilyen aljas m�don int�zned?
- Nem hi�nyzik, hogy feljelents Dumbledore-n�l. Lassan menned k�ne, hozom a fogamz�sg�tl�t meg a p�lc�mat – Piton ki akart m�szni az �gyb�l, de Hermione visszah�zta.
- V�rj, megint t�r�lni akarod az eml�keimet?
- Eltal�ltad...
- K�rlek sz�pen, ne csin�ld... Nem fogom el�rulni a titkunkat senkinek... Nem szeretn�m elfelejteni ezt az est�t... – Mik�zben besz�lt, finoman cs�kolgatni kezdte a f�rfit.
- Fejezd be – sz�lt szigor�an a l�nyra.
- Gondold v�gig logikusan… N�gy nap m�lva lej�r a b�ntet�sem – Hermione simogatni kezdte a mellkas�t.
- Mib�l gondolod, hogy nem b�ntetlek meg �jra?
- T�l felt�n� lenne, ha folyton b�ntet�sben lenn�k n�lad, �gy csak ritk�n kaphatn�l meg �jra. Ellenben ha �nk�nt j�nn�k ide…

- Most felaj�nlkozol nekem? – k�rdezte a f�rfi felvont szem�ld�kkel, ami annyira jellemz�en „pitonos” volt, hogy Hermione felnevetett.
- �gy is mondhatjuk…
- �s mi�rt vagy benne olyan biztos, hogy csak te felelsz meg nekem erre a c�lra?
- Ha nem konkr�tan engem akart�l volna, akkor egy csinos, �mde buta l�nyt v�lasztott�l volna, akin�l nem �llt volna fenn az a vesz�ly, hogy r�j�n, mit m�velsz vele… - felelte Hermione �gy, mintha a tananyagot magyar�zn�.
- T�l okos �s ravasz vagy griffend�lesnek…
- Csup�n nem akarom minden nap azt hinni, hogy meger�szakolsz…
- �s ha egyezs�get k�tn�nk? Mondjuk, meg�g�rem, hogy soha t�bb� nem teszek veled ilyet?
- Ez a megold�s sem tetszik… Egyr�szt nem b�zom az �g�reteidben, m�sr�szt nem az a c�lom, hogy soha t�bb� ne fek�dj�nk le egym�ssal…
- �n pedig nem akarom, hogy f�lre�rtsd a helyzetet. Kital�ltad, hogy kiz�r�lag veled akarom ezt csin�lni, de csak arr�l van sz�, hogy k�v�natosnak tartalak. Nem vagyok bel�d szerelmes, nem is leszek soha. Ne �br�ndozz arr�l, hogy feles�g�l veszlek, �s boldogan �l�nk, am�g meg nem halunk. Csak addig kellesz, am�g meg nem unlak – oktatta ki a l�nyt fels�bbrend� hangs�llyal.
- �r�l�k, hogy mindezt megosztottad velem, de teljesen felesleges volt, tiszt�ban vagyok a helyzettel. �n sem vagyok szerelmes bel�d, �s nem �hajtok a feles�ged lenni. De egy ilyen viszony nem lenne ellenemre…
- De…
- Cssss… - Hermione v�g�l egy cs�kkal b�rta n�mas�gra a szeret�j�t, majd egy gyors mozdulattal �tvetette a l�b�t Piton dereka f�l�tt, �s r��lt a hanyatt fekv� f�rfira.

- Mit csin�lsz? – k�rdezte szikr�z� szemekkel a tan�r.
- Mi az, nem tetszik, hogy most nem te ir�ny�tasz? – Hermione �jra el�rehajolt, gyeng�den megcs�kolta Pitont, k�zben lassan mag�ba vezette a f�rfit.
K�rk�r�sen mozgatni kezdte a cs�p�j�t, amivel szinte az �r�letbe kergette a professzort, de nem kegyelmezett a f�rfinak, mikor �rezte, hogy az k�zeledik a cs�cshoz, lass�tott a temp�n, hogy visszafogja a szeret�j�t. Pitonn�l azonban hamar elszakadt a c�rna, mikor v�gleg elvesz�tette a t�relm�t, megragadta Hermione derek�t, �s egy lend�lettel hanyatt fektette, �s gyorsan r�fek�dt. A l�ny nevetve kap�l�zott alatta, � azonban teljes erej�b�l leszor�totta, hogy v�gre �jra �t�lhess�k a gy�ny�rt – aznap este m�r m�sodszor. V�g�l mindketten kimer�lten ny�jt�zkodtak ki az �gyban hangos s�hajtoz�sok k�zepette…

Nah, ezek ut�n mindenkinek a fant�zi�j�ra b�zom, hogy Piton engedett-e Hermione k�r�s�nek, vagy �jra t�r�lte-e az eml�keit...:D Mindenki v�lasszon �zl�se szerint...