Ez a novella 18 éven felüliek számára íródott,mindenki saját felelősségére olvassa!

Penitencia 2

Perselus Piton az irodájában ült, ujjaival az íróasztalán dobolt, és közben folyamatosan a faliórát nézte. Még öt perc volt hátra este 8-ig, és a professzor Hermione Grangert várta büntetőmunkára, ugyanúgy, mint az előző kilenc este. Már kilencszer tette magáévá az iskolaelsőt, de még mindig nem unta meg, minden este új kaland vette kezdetét, és egyre türelmetlenebbül várta a lányt. Az eddigi estéken mindig kitalált neki valamilyen feladatot, aminek Granger azonnal neki is állt, de hamarosan abba is kellett hagynia, mert a professzora letámadta. Piton számára külön élvezetet okozott a lány meglepettsége, aki az emlékezetmódosítások hatására mindig azt hitte, hogy a férfi először teszi ezt vele. Aztán persze minden aktus után újabb "Exmemoriam" következett...

Végre a nagymutató a tizenkettes számra ért, és ebben a pillanatban kopogtak is az iroda ajtaján.
- Jöjjön be!
Hermione mit sem sejtve belépett a szobába, az iskolai egyenruháját viselte talár nélkül: a fehér inget és a fekete, rakott szoknyát. Ebben az öltözetben találta a legkívánatosabbnak, szinte eszét vette a kislányos ruha, ami a nőies testet fedte. A következő pillanatban Piton bezárta a háta mögött az ajtót, majd magához rántotta a lányt, és durván megcsókolta. Képtelen volt több nevetséges feladatot kitalálni neki, csak az érdekelte, hogy minél előbb magáévá tegye... Élvezte, ahogy Granger próbált kiszabadulni a szorításából, ahogy a gyenge ökleivel püfölte a mellkasát, és ahogy igyekezett elfordítani a fejét.

Mikor a férfi végre elengedte, azonnal eltávolodott tőle, és úgy kezdett el kiabálni.
- Maga megőrült? Mégis mit művel? – az arca kipirult a haragtól vagy a csók hatására, a levegőt is szaporán vette.
- Azt, amit az elmúlt kilenc napban is… - felelte lassan a férfi, miközben elindult felé.
- Teljesen elment az esze? Semmi nem történt azon kívül, hogy szemetebbnél szemetebb büntetőmunkákat adott nekem... Ne merjen közelebb jönni!
- Miss Granger, még nem hallott az Exmemoriamról és az emlékezetmódosításról?
Hermione szemében újra megjelentek a félelem szikrái, ahogy eddig minden este, és azonnal az ajtóhoz szaladt, de nem tudta kinyitni. Csak most vette észre, hogy a csók közben a tanára elvette tőle a pálcáját.
- Ne jöjjön közelebb, mert akkor sikítok... – szólalt meg kétségbeesetten.
- Nyugodtan, minden este sikítani szokott... De nem fogja meghallani senki... Ilyen ostobának tart, hogy erre nem gondoltam?
- Engedjen elmenni... - nyöszörögte Hermione, de Piton egyre közelebb ért hozzá. - Kérem... - végül a lány elkezdett sírni.

- Hagyja abba a nyafogást, ez még a kiabálásánál, meg a menekülési kísérleteinél is idegesítőbb. Ha ez megnyugtatja, eddig minden este élvezte... - beszéd közben megállt közvetlenül Hermione előtt, és az utolsó mondatot már a fülébe suttogta, majd elkezdte harapdálni a nyakát.
A lány teste teljesen megmerevedett, halkan szipogva tűrte, hogy a férfi a kezeivel bebarangolja a testét, és várta, hogy véget érjen ez a rémálom, Piton végül el is engedte.
- Jöjjön a hálószobába, ott kényelmesebb lesz... Ne akarja, hogy én rángassam be... Nem áll szándékomban a szükségesnél több fájdalmat okozni, így csak magán múlik, hogy mennyi erőszakhoz kell folyamodnom...
- Miért csinálja ezt velem? - kérdezte fásultan Hermione.
- Talán azért, mert élvezem... Igyekezzen, nem fogok órákig várni, hogy eldöntse, ma hajlandó-e együttműködni velem... Tudom, hogy maga is kíván engem, tanév eleje óta legilimentálom az óráimon.

- Volt már olyan este, hogy ténylegesen meg kellett erőszakolnia?
- Nem, eddig egész segítőkésznek bizonyult. Persze eddig nem osztottam meg magával, hogy nem ez az első alkalom, hogy megtörténik... – beszéd közben Piton visszasétált a lányhoz, és cirógatni kezdte az arcát.
- És ma miért mondta el?
- Kíváncsi voltam, hogy reagál...
- De utána újra törölni fogja az emlékeimet... – Hermione ellökte magától a férfi kezét.
- Pontosan... De most hagyja abba a fecsegést, úgyse ér el vele semmit.

Megfogta a lány karját, és behúzta a hálószobájába, majd óvatosan az ágyra fektette, és újra csókolgatni kezdte... Eleinte Hermione mozdulatlanul feküdt, de egy idő után a teste reagálni kezdett a kényeztetésre, és szó nélkül eltűrte, hogy a férfi levegye róla a ruháit. Mikor a melleit simogatták a tanára ajkai, halkan sóhajtozni kezdett, és önkéntelenül beletúrt Piton hajába. A férfi elmosolyodott a mozdulat hatására.
- Mondtam, hogy élvezni fogja... - suttogta, majd a lány hasát kezdte kényeztetni, aztán egyre lejjebb haladt. Lassan széthúzta Hermione combjait, és befeküdt a lábai közé. Először csak a szeméremajkait puszilgatta, aztán a nyelvével is elkezdte kényeztetni a lányt, aki erre hangosan felnyögött.

- Eddig azt hittem, hogy szűz vagyok... – suttogta Hermione.
- Ezt minden este elmondja... De ne aggódjon, vigyázni fogok magára.
- Nem tartja egy kissé nevetségesnek a magázódást a történtek után?
- Ha te jobban érzed magad a tegeződéstől, nekem mindegy... De mi lenne, ha nem beszélnél folyton? Hol is tartottunk? Á, már megvan...
Hermione ezután szót fogadott, csendben élvezte a férfi minden mozdulatát, csak akkor szisszent fel, amikor Piton beléhatolt.
- Furcsa, hogy alig fáj, nehezen fogom fel, hogy nem ez az első alkalom...
- Csssss…
Piton eleinte lassabb tempót diktált, aztán mozgásuk egyre gyorsult, Hermione már alig bírta követni. A férfit egyre inkább feltüzelte, ahogy a törékeny test vonaglott alatta az élvezettől, de visszafogta magát, először a lányt juttatta a csúcsra, és csak aztán követte őt.

Kielégülten feküdtek az ágyban egymáshoz simulva, most volt az első este, hogy Piton nem zavarta el azonnal a lányt, hanem hagyta, hogy a mellkasára dőlve kipihenje magát.
- Perselus... Olyan furcsa kimondani a keresztneved... Ez fantasztikus volt... De miért kellett ezt ilyen aljas módon intézned?
- Nem hiányzik, hogy feljelents Dumbledore-nál. Lassan menned kéne, hozom a fogamzásgátlót meg a pálcámat – Piton ki akart mászni az ágyból, de Hermione visszahúzta.
- Várj, megint törölni akarod az emlékeimet?
- Eltaláltad...
- Kérlek szépen, ne csináld... Nem fogom elárulni a titkunkat senkinek... Nem szeretném elfelejteni ezt az estét... – Miközben beszélt, finoman csókolgatni kezdte a férfit.
- Fejezd be – szólt szigorúan a lányra.
- Gondold végig logikusan… Négy nap múlva lejár a büntetésem – Hermione simogatni kezdte a mellkasát.
- Miből gondolod, hogy nem büntetlek meg újra?
- Túl feltűnő lenne, ha folyton büntetésben lennék nálad, így csak ritkán kaphatnál meg újra. Ellenben ha önként jönnék ide…

- Most felajánlkozol nekem? – kérdezte a férfi felvont szemöldökkel, ami annyira jellemzően „pitonos” volt, hogy Hermione felnevetett.
- Így is mondhatjuk…
- És miért vagy benne olyan biztos, hogy csak te felelsz meg nekem erre a célra?
- Ha nem konkrétan engem akartál volna, akkor egy csinos, ámde buta lányt választottál volna, akinél nem állt volna fenn az a veszély, hogy rájön, mit művelsz vele… - felelte Hermione úgy, mintha a tananyagot magyarázná.
- Túl okos és ravasz vagy griffendélesnek…
- Csupán nem akarom minden nap azt hinni, hogy megerőszakolsz…
- És ha egyezséget kötnénk? Mondjuk, megígérem, hogy soha többé nem teszek veled ilyet?
- Ez a megoldás sem tetszik… Egyrészt nem bízom az ígéreteidben, másrészt nem az a célom, hogy soha többé ne feküdjünk le egymással…
- Én pedig nem akarom, hogy félreértsd a helyzetet. Kitaláltad, hogy kizárólag veled akarom ezt csinálni, de csak arról van szó, hogy kívánatosnak tartalak. Nem vagyok beléd szerelmes, nem is leszek soha. Ne ábrándozz arról, hogy feleségül veszlek, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Csak addig kellesz, amíg meg nem unlak – oktatta ki a lányt felsőbbrendű hangsúllyal.
- Örülök, hogy mindezt megosztottad velem, de teljesen felesleges volt, tisztában vagyok a helyzettel. Én sem vagyok szerelmes beléd, és nem óhajtok a feleséged lenni. De egy ilyen viszony nem lenne ellenemre…
- De…
- Cssss… - Hermione végül egy csókkal bírta némaságra a szeretőjét, majd egy gyors mozdulattal átvetette a lábát Piton dereka fölött, és ráült a hanyatt fekvő férfira.

- Mit csinálsz? – kérdezte szikrázó szemekkel a tanár.
- Mi az, nem tetszik, hogy most nem te irányítasz? – Hermione újra előrehajolt, gyengéden megcsókolta Pitont, közben lassan magába vezette a férfit.
Körkörösen mozgatni kezdte a csípőjét, amivel szinte az őrületbe kergette a professzort, de nem kegyelmezett a férfinak, mikor érezte, hogy az közeledik a csúcshoz, lassított a tempón, hogy visszafogja a szeretőjét. Pitonnál azonban hamar elszakadt a cérna, mikor végleg elveszítette a türelmét, megragadta Hermione derekát, és egy lendülettel hanyatt fektette, és gyorsan ráfeküdt. A lány nevetve kapálózott alatta, ő azonban teljes erejéből leszorította, hogy végre újra átélhessék a gyönyört – aznap este már másodszor. Végül mindketten kimerülten nyújtózkodtak ki az ágyban hangos sóhajtozások közepette…

Nah, ezek után mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy Piton engedett-e Hermione kérésének, vagy újra törölte-e az emlékeit...:D Mindenki válasszon ízlése szerint...