„Harry!

Segítened kell! A halálfalók elraboltak engem és Anyát, a Sötét Nagyúr arra kényszerített, hogy írjak Neked! Tudom, hogy szörnyen viselkedtem Veled, amíg nálunk laktál, de kérlek, segíts rajtunk. Gyere a Godric’s Hollow-i házatok elé 2 nap múlva délután 4-kor. A Nagyúr azt mondta, hogy csak egyedül jöhetsz, aurorok és a Főnix Rendje nélkül, különben megöl minket!!

Kérlek, gyere értünk!

Dudley Dursley”

Harry rettenetesen megrémült, amikor elolvasta a levelet, de miután párszor átnézte, észrevett pár furcsaságot. Míg gondolkodott, barátai is átfutották az üzenetet.

- De hisz ez szörnyű! Ha egyedül mész, nincs esélyed, ha mind megyünk, a rokonaid meghalnak! Ez borzalmas! – sopánkodott Hermione.

- Nem hiszem! Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Dudleyékkal minden rendben van…

- Ezt honnan veszed? – kérdezte megrökönyödve Ron. Kezdte azt hinni, hogy Harry megőrült.

- Azt hiszem, ezt a levelet nem Dudley írta, de azért meg kell kérdeznem Dumbledore-t, hogy mi a véleménye… Eljöttök velem hozzá?

Pár perc múlva már az igazgatói irodában ültek. Harry azt se hagyta, hogy az öreg professzor szóhoz jusson.

- Először is: Dudleyval kibékültünk a nyáron, ezért már nem kérne újra bocsánatot… Olyan szavakat használ, amit nem is ismer, persze lehet, hogy diktálták neki… De a leveleit eddig mindig csak a keresztnevével írta alá… Ön mit gondol?

- Harry, nagyon helyes a gondolatmeneted… De nekem egyértelműbb bizonyítékom is van… Egy erős védőbűbájjal láttam el a nagynénédet és az unokatestvéred, amikor szóltál, hogy a nagybátyád gyanúsan viselkedik. Ha Voldemort legyőzte volna a bűbájt, arról tudnék… Szóval biztosak lehetünk benne, hogy Voldemort blöfföl.

- És akkor most mit teszünk?

- Ha Te is beleegyezel, akkor azt hiszem, mozgósítok mindenkit, és felvesszük a harcot… De ha még nem vagy kész rá…

- Önnek mi a véleménye, professzor? Felkészültem?

- Ezt Neked kell érezned, Harry…

- Nos, akkor úgy vélem, ideje értesíteni a segítőinket!

- Büszke vagyok Rád! És a szüleid is azok lennének…

- Értük fogok küzdeni, és azokért, akiket Voldemort bántott! – ekkor Angelára nézett, a lány pedig megszólalt.

- Értem nem kell harcolnod, mert én is ott leszek, hogy bosszút álljak…

- És persze mi is megyünk… - vágott közbe Ron, a többiek pedig bólogattak.

- Túl veszélyes lenne…

- Elsőben azt mondtad, még visszafordulhatunk… Még mindig itt vagyunk Veled, és a végső harcban is támogatunk. Ugye megengedi, hogy részt vegyünk az akcióban, Dumbledore professzor? – mondta komoly, elszánt arccal Hermione.

- Nem hinném, hogy visszatarthatlak Titeket… De gondoljátok meg jól… Ez nem egy párbajszakkör lesz, vagy egy akadálypálya… De legyen…

- Köszönjük, igazgató úr!

Harryék még aznap este nekiálltak edzeni, a fiú még pár sötét varázslatot is megtanított barátainak, a legelszántabban Angela gyakorolt. Másnap elmaradt a tanítás, ugyanis Dumbledore gyűlést hívott össze a Roxfortba. Az iskola megtelt aurorokkal, a többségüket Harry nem is ismerte. Azért persze találkozott néhány ismerős arccal, elsősorban a Főnix Rendjének tagjaival. A tanácskozás rögtön egy heves családi vitával kezdődött, ugyanis Mrs. Weasleyt nagyon felzaklatta, hogy a gyerekei is harcolni akarnak.

- Azt is nehezen viselem, hogy Harrynek jelen kell lennie, de Ti még gyerekek vagytok.

- Fred és George részvétele ellen nem tiltakoztál… - vágott vissza dühösen Ron.

- Ők már nagykorúak, nem szólhatok bele, hogy mit csinálnak. De Te maradj szépen Ginnyvel a kastélyban. Hermione, Angela, Nektek nem parancsolhatok, de Ti is jobban tennétek, ha nem jönnétek. Téged se értelek Sirius, hogy engedheted ezt meg a lányodnak?

- Mit? – Sirius eddig nem figyelt, mert Fleurrel beszélgetett.

- Hát hogy részt vegyen a harcban?

- Ki? Angela? Valamit félreértettél, Molly! Vagy mi van? Angie, ugye ezt nem gondoltad komolyan?

- De igen! Bosszút akarok állni azokon a férgeken, és nem akadályozhatsz meg benne!

- Itt meg mi folyik? – szólt közbe Piton. – Miért vagy itt a gyűlésen, Angela? – kérdezte meglepetten.

- Az egyetlen lányom azt vette a fejébe, hogy csatába indul…

Perselus ekkor félrehívta a lányt.

- Kicsim, még nem épültél fel teljesen. Még soha nem harcoltál! Kérlek, maradj itt!

- Nem maradok! Hermione és Ginny is megy, ők sem párbajoznak nálam jobban!

- De ők már több veszélyes helyzetben voltak Potterrel!

- Én talán nem voltam veszélyben? Ne szólj bele abba, hogy mit csinálok!

Angela faképnél hagyta a férfit, és újra csatlakozott barátaihoz. A gyűlés még sokáig nem kezdődött meg, ugyanis Dumbledore egy ideig nem került elő. Hirtelen kitárult a nagyterem ajtaja, és az igazgató Pettigrew-val sétált be rajta. Harry azonnal rá akart támadni, de Piton felkapta őt, és kivitte a teremből, hogy beszámoljon neki Féregfark pálfordulásáról. Még jó darabig hallották a fiú üvöltözését, de egy idő után lenyugodott, majd miután visszatértek, dühös pillantásokkal méregette a férfit és Dumbledore-t. Az igazgató időközben nyugalomra intette a varázslókat, akiknek a nagy része pálcát rántott, felvilágosította az egybegyűlteket, hogy a halálfaló átállt az ő oldalukra, már ő kémkedik Piton helyett. A tanácskozás így az ő beszámolójával kezdődött.

- A Nagyúr azért küldött Roxmortsba, hogy mérjem fel, hányan gyülekeznek ellene… Ugyanis észrevette, hogy Harry nem szándékozik egyedül érkezni, azt is sejti, hogy kiderült, nem rabolta el a fiú rokonait. Hatalmas sereget toborzott eddig, a vérfarkasokat is maga mellé állította, holnap este pedig telihold lesz. Szóval sötétedés után nagyon kell vigyázni… A Nagyúr azt tervezi, hogy a háttérből irányítja az eseményeket, és igyekszik majd Harryt elcsalni egy olyan helyre, ahol nyugodtan megküzdhet vele. Azt hiszem, ennyiről tudok beszámolni.

A varázslók undorodva és hitetlenkedve nézték őt, végül Dumbledore törte meg a csendet, és végül felvázolta a stratégiát. Azt mondta, sikerült pár kentaurt meggyőznie, de más varázslényeket nem tudott rávenni a harcra, a koboldoknál is csak azt érte el, hogy egyik oldalon sem avatkoznak be a csatába. A terv nem volt túl részletes, csupán abban állapodtak meg, hogy egy pártucatnyi létszámú csapat a közelben fog várakozni, és megpróbálják hátba támadni a halálfalókat. Ebbe a csoportba osztotta be Dumbledore a résztvevő diákokat, pár rendtagot, a vezetőjüknek pedig Pitont választotta. Harrynek csak a megbeszélés végén tűnt fel, hogy az ő szerepéről nem volt szó, már épp megszólalt volna, amikor Dumbledore kihívta őt a teremből Pettigrew-val együtt. Miután befejezték a beszélgetést, a halálfaló sietve távozott, ezután az igazgató mindenkit megesketett, hogy a harc közben egy átkot sem szórnak Pettigrew-ra, mondván, hogy neki nagyon fontos szerepet szánt…

A harcot megelőző éjszaka pezsgett a levegő a Roxfortban, nem sokan tudtak aludni. Angela próbált pihenni, de végül úgy döntött, felkeresi az apját, akit egyedül talált a szobájában.

- Apa, ne haragudj, amiért ellenkeztem Veled, de muszáj részt vennem ebben.

- Tudom, hogy dühös vagy, de én féltelek.

- Ígérem, hogy óvatos leszek, és Perselus is mellettem lesz.

- Hát ez nagyon megnyugtató… Szereted őt?

- Igen, teljes szívemből. Tudom, hogy ellenségek voltatok, de hidd el, hogy ő jó ember…

- Ha Te mondod… Nekem csak az számít, hogy boldog legyél, elfogadom a választásod. De ez persze nem jelenti azt, hogy helyeslem.

- Nem baj, azért már jó irányba haladunk… Még a végén puszipajtások lesztek… - nevetett fel a lány.

- Angela… Nem tudom, mi lesz holnap, de ha történik velem valami… Szeretném, ha Angliában maradnál. Rád és Harryre hagytam a házat. Ha ő nyer holnap, akkor is szüksége lesz a támogatásodra…

- Apa, kérlek, ne beszélj így… Minden rendben lesz, én érzem…

- Ezt nem tudhatjuk… De abban biztos lehetsz, hogy a világon mindennél jobban szeretlek Téged… Szeretném most áldásomat adni a kapcsolatotokra Pitonnal. Ha meghalnék, Remus lesz a gyámotok, és meghagytam neki, hogy ne akadályozza a szerelmeteket…

- Apa, nagyon szeretlek! Ígérd meg, hogy nagyon vigyázol magadra holnap!

- Engem nem kell féltened…

Angela ezután Perselust kereste fel. Nem kellett aggódnia a késői időpont miatt, Dumbledore engedélyezte a szabad mozgást a kastélyon belül mindenki számára. Szerelme eleinte nagyon mogorva volt vele, sokáig győzködte, hogy maradjon a biztonságos kastélyban, de végül ő is belátta, hogy a lány hajthatatlan.

- Végig mellettem kell maradnod, Rád fogok bocsátani egy pajzsbűbájt, az az átlagos átkoktól megvéd, amíg a közelemben vagy… Neked nem kell hősködnöd, a legfontosabb feladat Potteré, mi csak tartjuk a frontot, amíg megöli voldemortot, és addig igyekszünk minél több halálfalót kiiktatni.

- Muszáj most is a harcról beszélnünk?

- Úgy véltem, ez a legaktuálisabb téma…

- Tévedsz, nekem van egy új hírem… Apa áldását adta a kapcsolatunkra…

- Ugyan már, szerintem csak viccelt – nevetett fel a férfi, Angela azonban egy csókkal elhallgattatta.

Az éjszakát együtt töltötték, végül egymás karjaiban alhattak el.

A Griffendél klubhelyiségében már csak négyen voltak ébren: Ginny, Hermione, Harry és Draco.

A vörös hajú lány meg akarta csókolni szerelmét, de a fiú elhúzódott tőle, és elhívta sétálni. Hermione és Draco így kettesben maradtak.

- Én nagyon félek… - törte meg a csendet a lány. – Rettegek attól, hogy ez az utolsó esténk együtt…

- Akkor csináljunk valami különlegeset… Mondjuk a kastélyon belül eléggé korlátozva vagyunk…

- Mit szólnál a Szükség Szobájához?

Egymás kezét fogva sétáltak el a titkos teremhez, ami most Hermione kívánságát teljesítette. A fiú meglepetésére a szoba pont úgy festett, mint amikor először aludtak ott, egyetlen franciaágy volt benne.

- Tudom, hogy korábban azt mondtam, hogy az iskolában nem szeretném, de ez egy különleges este…

A lány megcsókolta szerelmét, és levette róla a talárját. Draco csak pár másodperc elteltével tért magához, felemelte a lányt, és az ágyra fektette. Majd gyengéden simogatni és csókolgatni kezdte… Egy idő után teljesen elfeledkeztek a külvilágról, csak egymással törődtek, másnap reggel pedig biztosak voltak benne, hogy ezt az éjszakát sohasem fogják elfelejteni…

Délelőtt nem sok ember mászkált a kastélyban, mindenki igyekezett lélekben is felkészülni a végső harcra. Amikor Ron felkelt, észrevette, hogy Harry ágya üres, csak egy üzenetet talált a helyén.

„A napot Dumbledore-ral töltöm, a gyülekezőnél találkozunk!

Harry”

A fiú tényleg nem került elő a hátralevő időben, még az ebédnél sem jelent meg. Ginny szokatlanul csendes volt, nem szólt senkihez, csak sápadt arccal ücsörgött. Azonban nem igazán tűnt fel senkinek a furcsa viselkedése, hiszen mindenki egyformán sápadt, és ideges volt… Délután háromkor Dumbledore „új serege” a parkban kezdett gyülekezni, a csatába indulóktól szomorúan búcsúztak a diákok és a kastélyban maradók. Harry Dumbledore mellett állt, nem is kereste a szemkontaktust barátaival. Angela kapott még két puszit az apjától, aki Pitont is felszólította, hogy vigyázzon a lányára. A terv szerint a csatába később beszálló sereg hamar hoppanált, hogy legyen idejük olyan helyet találni, ahol nem veszik őket észre, mégis jól láthatják, mikor kell közbelépniük.

Négy óra előtt tíz perccel a teljes sereg elhagyta az iskolát, és Godric’s Hallow-ba hoppanált. Épp arra volt idejük, hogy csatarendbe álljanak, amikor hangos suhogás hallatszott a levegőben. A halálfalók és támogatóik is megérkeztek a helyszínre. A két sereg egymással szemben állt, Harry még egyszer ránézett a mellette álló hatalmas varázslóra, akinek szeméből elszántság sugárzott, majd a csata kezdetét vette…