- Hogy ker�lsz ide? – k�rdezte inger�lten a f�rfi.

- �n csak besz�lni akartam veled, �s amikor kimondtam a nevem, az ajt� mag�t�l kiny�lt – hebegte Hermione.

Piton alig �szrevehet�en elv�r�s�d�tt, de nem sz�lt semmit, csak merev arccal n�zett a l�nyra.

- Elmenjek? – Hermione hangja kiss� remegett, nem tudott semmit sem kiolvasni a f�rfi tekintet�b�l. Fel�llt, �s f�l�nken az ajt� fel� indult, Piton azonban hirtelen el� l�pett.

 - Ne! – Hogy visszatartsa, gyeng�den megfogta a l�ny kez�t.

Ism�t n�m�n n�zt�k egym�st, m�g v�g�l a f�rfi t�rte meg a csendet.

- Mi�rt nem b�zt�l bennem? – A hangja szomor�an csengett.

- �n mindig b�ztam benned… Csak azok a k�pek annyira… Annyira �leth�ek voltak, engem meg elvak�tott az indulat – v�laszolta leszegett fejjel Hermione.

- Mi�rt nem hallgatt�l meg?

- Mert ostob�nak nevezt�l, �s m�g ki is nevett�l…

- Mi�rt kell mindenen megs�rt�dn�d?

- Mi�rt kell mindig kig�nyolnod engem? – v�gott vissza kicsit d�h�sebb hangon a l�ny.

- Sajn�lom – suttogta Piton, most � hajtotta le a fej�t.

Hermione nem ilyen v�laszra sz�m�tott, elkerekedett szemmel b�multa a f�rfit. Az �jabb hossz� cs�nd miatt Perselus v�g�l �jra r�n�zett.

- �n is sajn�lom – lehelte a l�ny. – Szeretlek.

A f�rfi sz�v�t boldog�t� melegs�g j�rta �t, �s szorosan mag�hoz h�zta a szerelm�t. Hossz� m�sodpercek teletek el, mik�zben gyeng�den simogatt�k egym�st, m�g v�g�l ajkaik egym�sra tal�ltak. Egyik�k cs�kja sem volt m�g soha ennyire forr� �s k�vetel�z�, mint a mostani. Hermione �gy �rezte, az �lete v�g�t jelenten�, ha elszakadna Perselus sz�j�t�l, ez�rt m�g er�sebben kapaszkodott a v�llaiba. A f�rfi v�g�l a karjaiba vette �t, �s a kanap�hoz s�t�lt vele. Gyeng�den letette r�, majd f�loldalasan � is mell� fek�dt. Hermione cs�kra �hesen �jra lecsapott az ajkaira, mik�zben a f�rfi szorosan hozz�simulva cir�gatta a haj�t �s az arc�t. A l�ny nem b�rta sok�ig t�rt�ztetni mag�t, kezei hamarosan bet�vedtek Perselus tal�rja al�. Ezut�n m�r a f�rfi is felb�torodott, �s lassan elkezdte kigombolgatni a szerelme test�t takar� v�kony bl�zt. Hamarosan az �sszes felesleges ruhadarab a f�ld�n sz�tsz�rva hever, a f�rfi pedig egy gyors b�b�jjal �ggy� alak�totta a keskeny kanap�t, hogy k�nyelmesebben elf�rjenek. Eddig is minden szeretkez�s�k egyedi �s szenved�lyes volt, a mostani azonban m�gis k�l�nleges volt. Tal�n csak az�rt, mert hossz� ideig t�vol voltak egym�st�l, de mindketten �rezt�k, hogy mostant�l kezdve soha semmi nem �llhat k�z�j�k. Volt idej�k megtapasztalni, hogy milyen az �let a m�sik n�lk�l, �s tudt�k, hogy soha t�bb� nem akarj�k �t�lni azt a szenved�st, amit a szerelm�k hi�nya okozott. �r�kig k�nyeztett�k egym�st, v�gig szorosan egym�shoz simultak, mintha f�ltek volna, hogy �jra elvesz�thetik egym�st. Mikor m�r t�ls�gosan elf�radtak, Hermione Perselus mellkas�ra hajtotta a fej�t, mik�zben a f�rfi a hajtincseivel j�tszadozott. Sok�ig csendben voltak, nem volt sz�ks�g�k szavakra, csak az sz�m�tott, hogy �rezz�k egym�s sz�vver�s�t �s l�legz�s�t.

- Annyira hi�nyozt�l… - t�rte meg v�g�l a csendet Hermione.

- Te is nekem – felelte a f�rfi. – Ugye t�bb� sosem hagysz itt?

Annyira hihetetlen volt a mogorva professzor sz�j�b�l hallani ezt a szinte kisfi�san f�l�nk k�rd�st, hogy a l�ny elnevette mag�t.

- Soha, soha nem hagylak itt! Ha kell a l�badba fogok csimpaszkodni, ha m�r ki akarsz innen dobni – v�laszolta v�g�l mosolyogva.

- Arra nem lesz sz�ks�g…

- �s mi lesz, ha Adrianne �jra csin�l valamit? – k�rdezte aggodalmaskodva Hermione.

- Nem fog, gondoskodtam r�la…

- �risten, ugye nem �lted meg? – A l�ny r�m�lten �lt fel az �gyban.

- Dehogy! Legyen el�g annyi, hogy n�h�ny �sz�rvet felsorolva meggy�ztem arr�l, hogy t�bb� ne j�jj�n a k�zel�nkbe. Azt�n ha Dumbledore visszaj�n, megk�rem, hogy helyezze m�shol biztons�gba ezt az �lnok k�gy�t – d�rm�gte Piton.

- A Grimmauld t�rre is k�ld�tt f�nyk�peket… R�lunk – mondta szomor�an Hermione.

- Tudom… Feltehet�leg a dr�ga Weasley bar�tod is emiatt akart velem besz�lni – somolygott a f�rfi. – �r�lj�nk hogy az az ostoba liba nem a Reggeli Pr�f�t�nak k�ldte el �ket – folytatta komolyabb hangon.

- Az�rt �gy sem t�l j� a helyzet… Ron �s Ginny nem �llnak velem sz�ba – panaszkodott a l�ny.

- Nos, ha gondolod, szeptembert�l adhatok n�h�ny b�ntet�munk�t Miss Weasleynek. Sajnos a b�tyja ellen nem sok mindent tehetek, legfeljebb egy p�rbajra h�vhatom ki.

- Perselus, te jav�thatatlan vagy – nevetett Hermione. – �n ink�bb arra gondoltam, hogy besz�ln�nk k�ne vel�k.

- Ez az �n b�ntet�sem, ami�rt s�rtegettelek? – ny�g�tt fel a f�rfi panaszosan.

- Tekintheted annak is, de �n t�nyleg szeretn�m, ha a bar�taim elfogadn�nak t�ged… �s ez�rt te is tehetn�l valamit. Mondjuk, ne s�rtegesd �ket percenk�nt.

- Ah, hogy k�rhetsz t�lem ilyet? – s�hajtotta sz�npadiasan Piton �jabb nevet�st csalva el� a l�nyb�l.

- Sz�rny� vagy, de �n �gy szeretlek – mondta mosolyogva Hermione, �s �jb�l megcs�kolta a f�rfit.

M�snap r�gt�n a reggeli ut�n elindultak a f�hadisz�ll�sra, b�r Piton kiss� zs�rt�l�d� hangulatban volt, Hermione azonban eleresztette a f�le mellett a bar�ts�gtalan jelz�ket, amivel a bar�tait illette.

- Nem azt k�rem, hogy b�jologj vel�k, csak hogy vedd �ket embersz�mba, �s ne legy�l olyan ellens�ges!

- M�g az a szerencse, hogy legal�bb Potter nem lesz ott – morogta a f�rfi.

- Tal�n sz�l�thatn�d �ket a keresztnev�k�n. �s azokat sem �gy k�ne kiejtened, mintha valamilyen fert�z� betegs�gr�l besz�ln�l.

Piton m�g motyogott valamit, ami nagyon hasonl�tott a „degener�lt banda” kifejez�sre, de a l�ny nem foglalkozott vele. �lelkezve hoppan�ltak Londonba, �s a meg�rkez�s ut�n sem engedt�k el egym�st. K�zen fogva l�ptek be a konyh�ba, ahol a Weasleyken k�v�l a rend t�bb tagja, Dumbledore �s Harry is jelen volt, �s mindannyian d�bbenten n�ztek az �jonnan �rkezett p�rosra…