Piton �r�k hosszat �lt mag�ba roskadva, nagyon d�h�s volt Adrianne-ra, de Hermion�ban is csal�dott, ami�rt a l�ny nem b�zott benne.

- Arra sem volt hajland�, hogy v�gighallgasson… Ennyire gyenge volt a kapcsolatunk, hogy n�h�ny ostoba fot� v�get is vethetett neki? Hogy veszthettem el ennyire a fejem? Tudhattam volna, hogy nincs es�ly�nk a boldogs�gra… Ilyen hossz� id� ut�n k�pes voltam �jra kimutatni az �rz�seim, pedig egy�rtelm� volt, hogy ez lesz a v�ge! Mi�rt hagytam, hogy elcs�b�tson ez a kis csitri?” – marcangolta mag�t a f�rfi, m�gnem a fej�ben egy hangocska v�laszolt a k�rd�seire. „Mert szereted… �s ebben a p�r h�tben boldogabb volt�l, mint eg�sz �letedben egy�ttv�ve. Am�g itt volt, nem �rezted a megszokott b�ntudatot �s rem�nytelens�get, most meg hagytad �t elmenni…”

- M�gis, mit tehettem volna? – ki�ltott fel Piton – Meg sem v�rta, hogy mit akarok mondani, r�gt�n elment!

„Tal�n nem azzal kellett volna kezdened, hogy ostob�nak nevezed… Vagy legal�bb ut�na szaladhatt�l volna!”

- Ez nem lehet igaz! Teljesen elvette az eszem, k�pes vagyok magammal vitatkozni! - mormogta d�h�sen, majd a laborj�ba indult, hiszen a munka mindig megnyugtatta.

M�r majdnem v�gzett a hozz�val�k el�k�sz�t�s�vel, amikor hirtelen esz�be jutott, hogy Hermione ugyan elment, de a f�b�n�s, Adrianne feltehet�leg m�g a kast�lyban van. �sszeszedte a f�ldre hullott f�nyk�peket, a tal�rja zseb�be s�llyesztette a p�lc�j�t, majd elhagyta a lakoszt�ly�t. A fekete haj� boszork�ny szob�ja nem volt messze, azonban a n�t nem tal�lta ott. El�sz�r azt hitte, direkt nem nyitja ki az ajt�t, azt�n esz�be jutott egy r�gi b�b�j, ami megmutatja, h�nyan tart�zkodnak egy helyis�gben, �gy tudhatta meg, hogy a szoba val�ban �res. Tudta, hogy a n� nem hagyhatta el a birtokot, hiszen itt volt egyed�l biztons�gban, Piton pedig biztos volt benne, hogy el�bb-ut�bb meg fogja tal�lni.

Hermione a s�r�st�l kiss� megnyugodott, de m�g mindig �gy �rezte, belehal a f�jdalomba.

- Hogy ker�ltek ide ezek a k�pek? – k�rdezte halkan a m�g mindig a fej�t simogat� Mrs Weasleyt�l.

- Ma reggel j�tt egy bagoly Ginnyhez, de a bor�t�kban nem volt lev�l, csak ezek…

- Ezt is biztos a „j�akar�m” k�ldte…

- Ezt is? Mi t�rt�nt m�g? Mi�rt j�tt�l el Perselust�l? Azt hittem, boldogok vagytok!

- Mrs Weasley, �n tudta? – k�rdezte d�bbenten Hermione.

- Sejtettem, hogy van k�ztetek valami, f�leg azut�n, hogy l�ttam, Perselus mennyire agg�dott �rted, amikor elt�nt�l – mosolygott az asszony.

- Sz�val itt is keresett?

- De m�g mennyire! Amikor megtudta, hogy nem vagy itt, azonnal rohant tov�bb… Azt hiszem, nagyon szeret t�ged, Hermione…

- Ha szeretne, nem csalt volna meg – zokogta a l�ny, �s �jra Mrs Weasleyhez b�jt.

- Sz�val az�rt j�tt�l el… Biztos vagy ebben?

- Reggel valaki k�peket cs�sztatott be az ajt� alatt, amiken Adrianne-nel volt, f�lre�rthetetlen szitu�ci�kban… R�ad�sul tegnap t�nyleg eg�sz nap nem volt otthon, azt mondta, valamit el kell int�znie, �s nem mehettem vele – panaszkodott elkeseredve Hermione.

J�l esett neki, hogy elmondhatja valakinek, ami b�ntja, �s nem kell titkol�znia. Egy kicsit �gy �rezte, mintha visszakapta volna az �desanyj�t.

- Miss Dubois-val? �gy tudom, nem kedveli �t… �s mit mondott Perselus, amikor megl�tta a k�peket?

- Azt, hogy ostoba vagyok, ha bed�l�k a f�nyk�peknek… - v�laszolta �jra d�h�sen a l�ny.

- �s m�g mit mondott?

- Semmit…

- Hogyhogy? Csak �llt ott kuk�n? – �rtetlenkedett az asszony.

- H�t, nem, �n j�ttem el azonnal…

- Nem lehet, hogy jobb lett volna, ha meghallgatod?

- M�gis mit tudott volna mondani? Azok a k�pek el�g egy�rtelm�ek voltak… �s az a n� r�gen a menyasszonya volt. �s k�l�nben is, kinevetett, �s meg sem pr�b�lt visszatartani!

Hermione m�g jobban s�rni kezdett, �gy �rezte, megszakad a sz�ve a f�jdalomt�l, legsz�vesebben kit�pte volna a test�b�l, nem akarta, m�gis folyton azokat a k�peket l�tta a szeme el�tt, azt�n a d�h�s bar�tai jutottak esz�be, akik lehet, hogy soha t�bb� nem �llnak vele sz�ba, �s m�r Perselus sincs mellette, hogy megvigasztalja.

Piton bej�rta az eg�sz kast�lyt, v�g�l a t� mellett tal�lta meg Adrianne-t. A n� h�ttal �llt neki, �gy m�g� lop�zott, �s �gy ragadta meg a nyak�t.

- Azt hitted nem lesz egy�rtelm�, hogy a te kezed van a dologban? – �v�lt�tt r� a f�rfi.

- Perselus, nem tudom, mir�l besz�lsz – h�r�gte Adrianne.

- Ne hazudj, tudod, hogy kiv�l� legilimentor vagyok! Hogy csin�ltad ezeket a k�peket? – Piton laz�tott egy kicsit a szor�t�son, de nem engedte el a n�t.

- �, nem volt t�l neh�z… - mosolyodott el a boszork�ny – M�g ti az erd�ben enyelegtetek, �n k�lcs�nvettem a ruh�idb�l, azt�n r� vettem Fricset, hogy igyon a szint�n t�led lopott Sz�zf�l� f�zetb�l, �gy fel�lt�tte az alakod. Az egyik h�ziman�ra r�parancsoltam, hogy f�nyk�pezzen le minket a szekr�nyem m�g� b�jva, azt�n persze t�r�ltem mindkett�j�k eml�keit…

- Mi�rt csin�ltad ezt? – k�rdezte szikr�z� szemekkel Piton.

- Hogy az a kis liba v�gre elt�nj�n innen, �s vissza gyere hozz�m. �s siker�lt is… L�ttam s�rva elrohanni a bar�tn�det – kacagott fel a n� –, de otthon sem fogadj�k majd olyan nagy szeretettel…

- Mit m�velt�l? – szor�totta meg a f�rfi �jra Adrianne nyak�t.

- R�latok is k�sz�tettem p�r fot�t, azt�n hallottam, amikor a bar�tn�j�r�l, arr�l a Ginny Weasleyr�l besz�lt, hogy milyen rossz, hogy titkol�znia kell el�tte.

- Elk�ldted neki a k�peket? – k�rdezte hitetlenkedve Piton.

- Pontosan, �desem – mosolygott �jra a n�, ugyanis a d�bbenet hat�s�ra a f�rfi �jra enyh�tett a szor�t�son, azonban nem �r�lhetett sok�ig.

Piton megragadta �t, �s a birtok bej�rat�hoz r�ngatta. El�h�zta a p�lc�j�t, �s egy b�b�jjal kinyitotta a kaput.

- Ha kil�klek innen, nem tudsz visszaj�nni, �s hamarosan �jra a hal�lfal�k fogs�g�ban tal�lhatod magad, most azonban nem fogok rajtad seg�teni… - mondta g�nyosan, b�r m�g mindig remegett az indulatt�l.

- Azt nem teheted, Dumbledore nem engedn�… - sik�totta r�m�lten a n�.

- Dumbledore most messze j�r, mire �rtes�l arr�l, hogy bajban vagy, a Nagy�r m�r v�gez veled…

- Perselus, k�rlek, ne! K�l�nben is, esetleg elkotyoghatom a hal�lom el�tt a hal�lfal�knak, hogy �rul� vagy, �s a s�rv�r� Grangerrel kamatyolsz… Mit gondolsz, mi lenne a kis bar�tn�d sorsa? – fenyeget�z�tt Adrianne.

- Nos, ezt a probl�m�t m�g most megoldhatom egy Exmemoriammal…

- Perselus, k�ny�rg�m, hiszen szerett�l… Szerett�k egym�st!

- Az a Perselus Piton, aki t�ged szeretett, m�r r�g meghalt. Te pedig soha nem szerett�l engem. De nem raklak ki a birtokr�l, a hal�lfal�k k�z�tt t�bbet tudn�l �rtani nek�nk… De ne mer�szelj m�g egyszer a k�zelembe j�nni, vagy Hermion�t zaklatni! L�tni se akarlak t�bb�, te sz�nalmas… - pillantott a f�ldre esett, a s�r�st�l maszatos arc� n�re, majd sz� n�lk�l visszaz�rta a kaput, �s visszat�rt a kast�lyba.

�pp egy �veg whiskyt bontott ki, mikor kopogtattak, � pedig morogva nyitott ajt�t. Nagyon meglep�d�tt, amikor megpillantotta, ki �rkezett hozz�…