- J� reggelt! – suttogta Hermione, amikor kinyitotta a szem�t.

J� volt arra �bredni, hogy Perselus karjaiban fekszik, �s az �bren lev� f�rfi a hajtincseivel j�tszadozik.

- Neked is. J�l aludt�l? – mosolyodott el Piton.

- A lehet� legjobban… R�g�ta fenn vagy m�r?

- �gy egy �r�ja... Soha nem voltam az a h�talv�, de �gy legal�bb volt id�m gondolkozni.

- Mir�l? – k�rdezte k�v�ncsian Hermione.

- R�lunk… - felelte a f�rfi, mik�zben m�g mindig a l�ny haj�t simogatta.

- Ajaj, ha r�lunk gondolkozol, az csak rosszat jelenthet. Ugye nem akarsz megint azzal j�nni, hogy nem helyes, amit csin�lunk?

- �n csak nem akarom, hogy b�ntsanak miattam… A bar�taid ezt soha nem fogadn�k el!

- Ha nem fogadn�k el a d�nt�seimet, nem lenn�nek a bar�taim. Nem val�sz�n�, hogy r�gt�n �r�lni fognak nek�nk, de hamar meg fogj�k �rteni – nyugtatgatta Hermione a szerelm�t. – De ez teljesen l�nyegtelen, most m�r nem engedem, hogy itt hagyj!

Kib�jt a f�rfi �lel�s�b�l, felemelkedett, �s egy l�gy cs�kot nyomott a f�rfi ajkaira, aki persze nem b�rta meg�llni, hogy ne viszonozza.

- Teljesen meg�rj�tesz! – ny�gte Piton, mikor Hermione simogatni kezdte �t a takar� alatt.

A l�ny felnevetett, a szerelme pedig kihaszn�lta a helyzetet, �s gyorsan r�fek�dt Hermion�ra, majd finom cs�kokkal bor�totta be a nyak�t �s a melleit.

- Szeretlek – s�gta a l�ny kiss� f�l�nken, rem�lte, hogy nem mondta ki t�l kor�n ezt a sz�t.

- �n is szeretlek – lehelte a f�rfi k�t cs�k k�z�tt, aminek hat�s�ra Hermione elmosolyodott.

Csak �r�k m�lva ker�ltek el� a h�l�szob�b�l, akkor is csak az �ket k�nz� �hs�g miatt, legsz�vesebben eg�sz nap az �gyban maradtak volna. Hermione gyorsan k�sz�tett p�r szendvicset, te�t f�z�tt, majd le�ltek a konyh�ban reggelizni.

- �s most mi lesz? – k�rdezte a f�rfi.

- H�t, elmosogatok egy b�b�jjal, idebenn szabad var�zsolnom, nem l�tj�k a muglik.

- Nem eg�szen erre gondoltam… Vel�nk mi lesz? – morogta Piton.

- H�t, mi lenne? Szeretj�k egym�st… - mosolygott a l�ny.

- Szerintem egyel�re ezt nem k�ne nagydobra verni… - v�gott bele a f�rfi.

- Lehet, de egy id� ut�n felt�nne mindenkinek, hogy egyre gyakrabban l�togatsz meg a f�hadisz�ll�son, vagy �n leszek t�l sokat a Roxfortban.

- �n arra gondoltam, hogy esetleg, mondhatn�d azt, hogy a Roxfortban fogsz dolgozni a laboromban, az tal�n nem lenne olyan felt�n� – vetette fel Piton.

- �s csak mondhatn�m, vagy t�nyleg dolgozhatok veled? – k�rdezte sz�r�s szemmel Hermione.

- Tudod, hogy nem szeretek osztozkodni a laboromon… - v�dekezett a f�rfi. – Ellenben a lakoszt�lyomon…

- Sz� sem lehet arr�l, hogy ne dolgozzak a h�bor� idej�n! Ha nem mehetek a laborodba, akkor ink�bb maradok a Grimmauld t�ren – a l�ny karba font k�zzel meredt Pitonra.

- H�t j�, esetleg seg�thetsz nekem – adta meg mag�t a f�rfi nagyot s�hajtva.

- Oh, micsoda kegy… - nevetett fel v�gre a l�ny.

- Kezdtem megijedni, az el�bb kicsit McGalagony akaratoss�g�ra eml�keztett�l – g�nyol�dott Piton.

- Lehet, Perselus, de a tan�rn� soha nem lenne veled ilyen kedves – azzal elkezdte cir�gatni a f�rfi nyak�t.

- H�zelg� macska – morogta Piton, de cseppet sem zavarta, hogy hamarosan �jra a h�l�szob�ban tal�lt�k magukat.

Kedves Ginny!

Ne haragudj, ami�rt �gy elt�ntem, de t�nyleg sz�ks�gem volt egy kis egyed�ll�tre. Most viszont siker�lt mindent �tgondolnom, �s �gy �rzem, teljesen j�l vagyok, Ne haragudj, ami�rt most sem megyek haza, de Piton professzor felaj�nlotta, hogy ism�t seg�thetek neki a b�jitalf�z�sben, ez�rt visszat�rtem a Roxfortba. Amint lehet, megl�togatlak, addig is k�rlek, hogy k�ldd el a holmijaimat.

El�re is k�sz�n�m:

Hermione

- Anya, ezt n�zd! Hermione �rta! – rontott be a f�hadisz�ll�s konyh�j�ba a v�r�s haj� l�ny.

- Nem hittem volna, hogy ilyen j�l kij�nnek a professzorral – mosolygott Mrs Weasley.

- Arra c�lzol, hogy van k�zt�k valami? Az lehetetlen, soha nem kedvelt�k egym�st! - hitetlenkedett Ginny.

- Nem tudom, hagyjuk �ket b�k�n ezzel, majd elmondj�k egyszer, ha szeretik egym�st…

Hermione mosolyogva l�pett be Piton laborj�ba, �s finoman �t�lelte a f�rfit, nehogy megzavarja a munk�ban.

- �rtam Ginnynek…

- Remek – v�laszolta a f�rfi, �s tov�bb dolgozott.

- J� �jra itt lenni veled – suttogta a l�ny.

Piton abbahagyta a b�jitalhozz�val�k darabol�s�t, lerakta k�st, �s lassan megfordult, majd belen�zett a melegbarna szemekbe.

- Nekem meg j�, hogy itt vagy velem… - felelte a f�rfi mosolyogva. – Most �rzem el�sz�r, hogy otthon vagyok – azzal megcs�kolta a szerelm�t.