Hermione arra �bredt, hogy valaki sz�longatja �t, �s az arc�t simogatja.

- Hermione, �bredjen!

Mikor kinyitotta a szem�t, Piton �lt mellette, a f�rfi keze pedig m�g mindig az arc�n volt.

- He… Hermion�nak sz�l�tott?

- Eln�z�st, de gondoltam, arra jobban hallgat… M�r negyed�r�ja pr�b�lom fel�breszteni… - v�laszolta zavartan Piton.

- Semmi gond, �n �r�ln�k neki a legjobban, ha a keresztnevemen sz�l�tana… - Hermione kezdett lassan mag�hoz t�rni, ez�rt sietve hozz�tette. – Persze csak, ha Miss Duboist nem zavarja.

- Mi�rt j�n mindig azzal az ostoba n�vel? Teszek r�, hogy �t mi zavarja, �s mi nem! – A f�rfi hangja inger�lt volt, k�zben pedig gyorsan beadta a l�nynak a gy�gy�t� f�zetet.

- � az, akire hasonl�tottam a b�lon? – k�rdezte f�l�nken Hermione, miut�n lenyelte a b�jitalt.

- Ehhez meg mag�nak nincs k�ze! – ripakodott r� Piton. – Ink�bb azt mondja el, hogy �rzi mag�t.

- A v�gtagjaim zsibbadnak, nem hiszem, hogy l�bra tudn�k �llni… - v�laszolta kelletlen�l a l�ny.

- Ez v�rhat� volt, ez a f�zet mell�khat�sa, ha megengedi, megmassz�rozom, ugyanis ezen var�zslat nem seg�t.

- H�t, ha hajland� erre, akkor k�sz�n�m…

- Kezdj�k a kez�vel, hogy azt�n k�pes legyen �n�ll�an elfogyasztani a vacsor�j�t. – Azzal leh�zta Hermion�r�l a takar�t.

A l�ny felsikkantott, ekkor vette �szre, hogy az egyik legkih�v�bb h�l�inge van rajta.

- Ez… M�gis hogy? – dadogta els�padva.

- Ne ijedjen meg, Miss Weasley k�ld�tt el mag�nak p�r ruh�t a f�hadisz�ll�sr�l, �s Madam Pomfrey �lt�ztette �t. Most pedig ny�jtsa ide az egyik kez�t.

Hermione ezut�n sz� n�lk�l t�rte, ahogy a f�rfi v�gigmassz�rozta a karjait. Piton nagyon szakszer�en v�gezte a dolg�t, a � pedig azon im�dkozott mag�ban, hogy a f�rfi ne �rezze meg, ahogy minden �rint�s�t�l megremeg. „Ginny biztos remek viccnek tartotta, hogy ezt a kiv�gott h�l�inget k�ldte el… De ezt m�g visszakapja, megfojtom! Mindenem kil�g ebb�l a vacakb�l! �risten, Piton a mellemet n�zi? Nem, az nem lehet, biztos csak elgondolkodott…”

Piton igyekezett min�l gyeng�debb lenni a l�nyhoz, v�g�l azt�n � is belefeledkezett a mozdulatokba. V�gign�zett Hermion�n, akit v�gre legal�bb der�kt�l felfel� nem fedett el a takar�.

„Miss Weasley ez�rt jutalmat �rdemel… M�g szerencse, hogy nem azt az ostoba medv�s pizsam�t k�ldte el… Ez a finom anyag nagyon j�l kiemeli a vonalait. �s ez a csipkeszeg�ly… Merlinre, b�rmikor �szreveheti, hogy a dekolt�zs�t b�mulom!” Piton gyorsan elkapta a tekintet�t a l�nyr�l, �s hamarosan v�gzett a karjaival.

- Hermione, kezdjen el vacsor�zni, addig �n kezel�sbe veszem a l�bait…

- K�sz�n�m, Piton professzor!

- Ha akar, sz�l�that a keresztnevemen is, m�r nem vagyok a tan�ra…

- �h, rendben, Pi… Perselus… - furcsa volt kiejteni a f�rfi keresztnev�t, hiszen eddig csak gondolatban merte �gy nevezni… Meg persze az �lmaiban.

Elkezdte kanalazni a levest, a f�rfi pedig leh�zta r�la a takar�t. Hermione teste hirtelen lett libab�r�s, Piton pedig szint�n megdermedt p�r m�sodpercre a l�tv�nyt�l. A l�ny gyorsan les�t�tte a szempill�it, �s �gy folytatta az ev�st, a f�rfi pedig nyelt egyet, �s a l�ny talp�t fogta a kezei k�z�. M�g pr�b�lta enyh�teni Hermione f�jdalmait, volt ideje megszeml�lni a fiatal n�i testet. Egyszerre v�rta, �s rettegett is a pillanatt�l, amikor feljebb barangolhat, a sz�p l�bakon, v�g�l azonban er�t vett mag�n, �s elszak�totta a tekintet�t a r�vid h�l�ingb�l kil�g� combokr�l.

- El�rulja v�gre, kicsoda Miss Dubois?

- A menyasszonyom volt tizenhat �vvel ezel�tt…

- �s azt�n mi t�rt�nt?

- A Nagy�r buk�sa ut�n ugyan felmentettek a v�dak al�l, de akkoriban akit megv�doltak, elvesztette a vagyon�t. Csak a legbefoly�sosabbak �szt�k ezt meg, p�ld�ul Malfoy�k. T�lem az anyai �r�ks�gemet kobozta el a miniszt�rium, engem azonban nem zavart k�l�n�sebben, eszem �g�ban sem volt bek�lt�zni a h�zba, ahol feln�ttem, akkor m�r a Roxfort tan�ra voltam, �s Dumbledore azt is megengedte, hogy a h�zass�gunk ut�n Adrianne ide k�lt�zz�n. Az � sz�lei is hal�lfal�k voltak, de a harcok sor�n az �let�ket vesztett�k. Adrianne ennek ellen�re sem tarthatta meg a vagyonukat, amikor pedig megtudta, hogy �n is „f�ld�nfut�” lettem, elhagyott. T�ls�gosan hozz�szokott a f�ny�z�shez, a sz�p ruh�khoz, az eleg�ns b�lokhoz. Az�ta nem tal�lkoztunk.

- Sajn�lom, nem tudtam, hogy ennyire k�zel �lltak egym�shoz.

- Pont ez az, nem �lltunk k�zel egym�shoz, csak azt hittem. R�j�hettem volna, hogy Adrianne-nak nem az �rzelmek a fontosak, hanem a vagyon, a pompa… Persze igaz�b�l ezt m�r akkor tudtam, de elvak�tott az �ntelts�g, �lveztem, hogy egy ilyen fiatal �s gy�ny�r� n� a menyasszonyom.

- M�gis m�g mindig haragszik r�…

- Igen, mert a m�ltamra eml�keztet…

- �rtem, Perselus… K�rdezhetek m�g valamit? – Hermione meg sem v�rta a v�laszt. – Mi�rt hagyott ott Ainsdale-ben?

- Ha j�l eml�kszem, akkor m�r megindokoltam… - felelte kim�rten a f�rfi.

- Ugyan m�r, tudom, hogy azt csak kital�lta. Maga t�l intelligens ahhoz, hogy �gy besz�ljen a n�kr�l. Sz�val?

- El kellett j�nn�m, mert… - Ekkor hirtelen kopogtattak, Piton pedig felpattant, �s elsietett ajt�t nyitni. Hermione remegve n�zett ut�na, biztos volt benne, hogy a f�rfi valami fontosat akart mondani.