Piton �gy �lt a kanap�j�n, mint akit eltal�lt egy s�b�lv�ny�tok. A fiatal l�ny b�k�sen aludt az �l�ben, a sz�ja m�g kiss� nyitva volt a befejezetlen cs�k miatt. A f�rfi v�g�l mag�hoz t�rt r�v�let�b�l, �s azonnal irt�zatos haragra gerjedt. Legsz�vesebben azonnal fel�bresztette volna Grangert, hogy megbosszulja a l�ny vakmer�s�g�t, v�g�l azonban siker�lt uralkodnia mag�n, �s a p�lc�ja seg�ts�g�vel belebegtette a t�r�keny kis testet a vend�gszob�ba. Hermione m�g erre sem �bredt fel, �gy Piton is bevonult a szob�j�ba, de m�g sok�ig �lmatlanul forgol�dott az �gy�ban, egyfolyt�ban a l�ny tette j�rt az esz�ben. Id�tlen id�k �ta nem cs�kolta meg �t boszork�ny, f�rfi�i ig�nyeit mugli n�k k�r�ben el�g�tette ki, mert �k nem ismert�k s�t�t m�ltj�t. Iskolaid�ben csak ritk�n j�rt el alkalmi partnereket keresni, nyaranta azonban nem telt el egy hete sem h�d�t�s n�lk�l. Nem v�gyott val�di kapcsolatra Adrianne �ta, f�leg nem mugli n�kkel, de tiszt�ban volt vele, hogy a var�zsvil�gban nem cseng t�l j�l a neve, ez�rt nem is ismerkedett boszork�nyokkal. Erre befurakodik az �let�be ez a minden l�ben kan�l, okoskod� griffend�les, aki bejelenti, hogy nem f�l t�le, h�siesnek nevezi, �s m�g meg is cs�kolja.

„Nem fogja zsebre tenni, amit t�lem fog kapni holnap az ostobas�g��rt…”

Hermione reggel arra �bredt, hogy forog k�r�l�tte a vil�g, a feje pedig felrobbanni k�sz�l. Sok�ig tartott, mire felid�zte mag�ban az elm�lt napokat, lassan jutottak esz�be az eml�kei.

„Pitonn�l vagyok, egy b�jitalon dolgoztunk, k�sz is lett�nk vele, azt �nnepelt�k tegnap… Vajon mennyi bort ittam? �risten, rem�lem, semmit nem mondtam el neki! Nem tudhatja meg, hogy tetszik nekem! Ugye semmi ostobas�got nem csin�ltam?”

F�lve ment ki a nappaliba, ahol Piton m�r a reggeliz� asztaln�l �lt, de m�g nem ny�lt az �telhez. Hermione a fej�t fogva botork�lt el a f�rfival szemben lev� sz�khez, �s le is huppant r�.

- J� reggelt! – pr�b�lt mosolyogni, de az arcizmai nem engedelmeskedtek neki, t�ls�gosan megzavarta Piton sz�r�s pillant�sa.

- Mag�nak is… El�ruln�, hogy tegnap mi �t�tt mag�ba? – k�rdezte v�szj�sl� hangon a f�rfi.

- Tess�k? Mire gondol? Nem nagyon eml�kszem a tegnap est�re, csak arra, hogy besz�lgett�nk, azt�n egy kicsit sok bort ittam.

- Val�ban? – k�rdezett r� �jra Piton, a tekintet�t a l�ny szem�be f�rva.

- H�, mit m�vel? Ne turk�ljon a fejemben! – ki�ltott fel d�h�sen Hermione.

- Csak ellen�riztem, hogy igazat mondott-e…

- M�gis mire k�ne eml�keznem?

- Semmire… - a f�rfib�l ezut�n egy sz�t sem lehetett kih�zni, csak adott a l�nynak egy fejf�j�s-csillap�t� b�jitalt.

Pitonnak volt ideje �jszaka �tgondolni a lehet�s�geket: b�r nagyon cs�b�t�nak t�nt Granger porig al�z�sa, tartott t�le, hogy a l�ny k�pes lenne mindenkinek besz�molni a t�rt�ntekr�l, � pedig nem akarta, hogy a b�nlajstrom�ra felker�lj�n a fiatal l�nyok leitat�sa. �gy arra is k�sz lett volna, hogy m�dos�tsa a griffend�les eml�kezet�t, a jelek szerint azonban ez sz�ks�gtelen lett volna. A l�ny egy darabig faggatta az este t�rt�ntekr�l, v�g�l azonban � is feladta, �s enni kezdett. Hossz� percekbe telt, m�g r�j�tt, hogy m�r megint a l�nyt b�mulja. Mi vihet egy ilyen fiatal, intelligens �s r�ad�sul csinos n�t arra, hogy �t megcs�kolja. Persze, r�szeg volt, de ez m�g nem ok arra, hogy olyan ostobas�gokat besz�ljen, hogy „belez�gott”. Figyelte �t a b�lon, fiatal �s j�k�p� rendtagok t�ncoltak vele egym�s ut�n, m�gis �t cs�kolta meg. L�tszik rajta, hogy m�g mindig nem dolgozta fel a sz�lei hal�l�t, de egy�ltal�n nem t�nik elmebetegnek – ezt a tett�t lesz�m�tva.

- Most mi legyen? – Hermione k�rd�se v�gre visszaz�kkentette a f�rfit a val�s�gba.

- Mivel mi legyen? – k�rdezett vissza inger�lten.

- Sz�ks�ge van m�g r�m, vagy hazamehetek?

- Fel�lem azonnal indulhat, csomagoljon �ssze, azt�n seg�tek kivinni a birtok hat�r�ra a holmijait, onnan m�r tal�n egyed�l is k�pes lesz haza hoppan�lni.

Hermione visszat�rt a szob�j�ba, ahol v�gre egyed�l maradhatott a gondolataival. „Valaminek t�rt�nnie kellett este, hiszen tegnap m�g teljesen norm�lis volt velem, s�t, szinte egyenesen bar�ts�gos volt. De ha valami h�lyes�get csin�ltam volna, biztos, hogy nem �llta volna meg sz� n�lk�l, legal�bb kiab�lt volna velem. Akkor lehet, hogy � is r�szeg volt, �s � csin�lt vagy mondott valamit, ami k�nos r� n�zve, �s nem akarja, hogy eml�kezzem r�? Ez m�r ink�bb elk�pzelhet�… De mi lehetett az?”

Szomor�an pakol�szta a ruh�it �s a k�nyveit, sz�vesen maradt volna m�g a professzorral, de m�r nem csak az�rt, hogy tanulhasson t�le. K�nytelen volt maga el�tt beismerni, hogy hat�rozottan megtetszett neki a f�rfi, alig b�rt m�sra koncentr�lni. A sz�ve gyorsabban vert a k�zel�ben, nem tudta r�la levenni a szem�t, folyton meg akarta �rinteni, �s egy-egy g�nyos megjegyz�s olyan volt sz�m�ra, mintha a f�rfi t�rt sz�rt volna a sz�v�be. „Tal�n ha egy ideig nem l�tom, �s nem besz�l�nk, akkor majd elfelejtem… Ki kell bel�le �br�ndulnom, mert nem szerethetek bele! � soha nem viszonozn� az �rz�seimet, �s ha megtudn�, hogy viszonyulok hozz�, m�g gonoszabb lenne velem…”

F�l �ra alatt v�gzett a k�sz�l�d�ssel, Piton m�r a nappaliban v�rta, �s sz� n�lk�l emelt fel k�t t�sk�t, majd indult kifel� a lakoszt�lyb�l. Mikor kil�ptek a Roxfort birtok�nak kapuj�n, lerakta a f�ldre a csomagokat, �s Hermion�hoz fordult.

- K�sz�n�m a seg�ts�g�t! – sz�lalt meg semmitmond� hangon.

- �n k�sz�n�m, hogy tanulhattam �nt�l… Viszontl�t�sra! – Hermione l�bujjhegyre �llt, �s egy puszit akart adni neki, de a f�rfi le�ll�totta �t.

- M�r t�bbsz�r k�rni akartam, hogy ne puszilgasson… Viszl�t!

- Eln�z�st… - azzal a l�ny a csomagjait szor�tva elt�nt a semmiben…