Az eg�sz napi kem�ny munka ut�n mindkett�j�knek j�l esett a vacsora, aminek befejez�se ut�n k�nyelmesen d�ltek h�tra a sz�keiken.

- Nincs kedve megism�telni a tegnapi borozgat�st, professzor?

- Ha nem tudn�, b�ntet�sben van az ostobas�ga miatt… �gyhogy nincs bor…

- Ezt elfelejtette k�z�lni velem… De nem baj, nem a bor a l�nyeg, csak besz�lgetni szeretn�k…

- Arr�l lehet sz�, de nem t�l sok�ig!

- Sajn�lom, hogy azt mondtam, hogy menjen a francba, tiszteletlen voltam… De az�rt ismerje el, hogy vicces volt, hogy pontot akart t�lem levonni…

- Egy�ltal�n nem volt vicces a helyzet…

- Nem az volt vicces, hanem a nyelvbotl�sa…

- M�g csak most fejezt�k be az iskol�t. Hi�nyozni fog az a griffend�les �vfolyam…

- Komolyan? – k�rdezte meglepetten Hermione.

- H�t persze… M�g egy oszt�lyt�l se vontam le annyi pontot, mint magukt�l! Persze ezt legink�bb Potternek, Weasleynek �s Longbottomnak k�sz�nhettem.

Hermione ennek hallat�n csak elh�zta a sz�j�t, de nem sz�lt semmit, semmi kedve nem volt egy �jabb veszeked�shez..

- A r�m�lmai a sz�leivel kapcsolatosak? – k�rdezte hirtelen Piton.

- Igen… Tudja, azt akart�k, hogy menjek haza kar�csonyra, hiszen ny�ron is alig voltam otthon, de tartottam t�le, hogy Tudjukki Harryt akarja megt�madni, �s ez�rt vele maradtam. Nem gondoltam, hogy a hal�lfal�k keresik a sz�leimet… Ha akkor hazamegyek, ez nem t�rt�nik meg…

- M�gis mit tudott volna csin�lni? Maga is meghalt volna…

- A sz�leimnek es�lye sem volt a hal�lfal�kkal szemben… �n harcolhattam volna vel�k!

- Mag�nak sem lett volna es�lye… Egyr�szt biztos, hogy t�bben is voltak, m�sr�szt a legt�bb hal�lfal�t neh�z legy�zni p�rbajban…

- Akkor is csin�lhattam volna valamit… - Hermione hangja elcsuklott a s�r�st�l.

Piton fel�llt, odas�t�lt a l�ny m�g�, �s kicsit megszor�totta a v�ll�t.

- Nem maga tehet a t�rt�ntekr�l… A sz�lei sem akart�k volna, hogy ott legyen!

Hermione megfogta a kez�t, � is fel�llt, �s a f�rfi v�ll�ra hajtotta a fej�t, aki esetlen�l �t�lelte.

- Ne b�gj�n, mint egy gyerek! �ssze kell szednie mag�t…

Miut�n Hermione kis�rta mag�t, �t�ltek a kanap�ra, �s lassan a l�ny is megnyugodott.

- Professzor, k�rdezhetek valamit?

- Att�l f�gg, mit akar k�rdezni…

- Csak gondolkodtam…

- Nah�t, milyen meglep�… - Hermione azonban figyelmen k�v�l hagyta a megjegyz�st.

- Mi lesz, ha Tudjukki h�vatja? Nem hagyhatjuk el a lakoszt�lyt, de ha felizzik a S�t�t Jegy, akkor azonnal mennie kell, nem? Vagyis a munk�nk teljesen t�nkremegy.

- Nem fog h�vatni…

- Mi�rt ilyen biztos benne?

- Az a helyzet, hogy a Nagy�r nem b�zik m�r bennem annyira. Biztos felt�nt neki, hogy sok olyan terve hi�sult meg, amir�l �n is tudtam…

- Akkor hogyhogy nem b�ntotta mag�t?

- Nem �lt meg, mert nem tudott r�la megbizonyosodni, hogy el�rultam…

- Sz�val k�nz�sokkal vallatta mag�t? Cruci�val, meg ilyenekkel? – k�rdezte elkerekedett szemekkel a l�ny.

- �, nem, kiscic�kkal �s tollpih�kkel csiklandoztatott… - v�laszolta g�nyosan Piton. – Persze, hogy vallatott! Minden sikertelen akci�ja ut�n mindannyiunkat megk�nzott, mert ki akarja der�teni, hogy ki �rulja el… Ez�rt fontos az okklumencia… M�g egy Crucio hat�sa alatt is le tudtam z�rni az elm�met…

- Sajn�lom, hogy ennyi mindent ki kell b�rnia…

- Nem kell sajn�lnia, t�l�lem…

- �s honnan tudja, hogy nem fogja h�vatni Tudjukki?

- Megmondtam neki, hogy egy b�jitalon dolgozom, amit nem lehet mag�ra hagyni…

- De h�t ez igaz!

- Igen, csak �ppen a Nagy�r �gy tudja, neki k�sz�tek egy �jfajta m�rget…

- Ravasz… Ha tudn�, hogy egy s�rv�r� griffend�lessel f�z�csk�zik…

- Ezt �gysem hinn� el senkinek… - mosolyodott el Piton.

Hermione soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen helyzetben fogja l�tni a volt tan�r�t. Sokkal bar�ts�gosabb volt �gy az arca, �s sokkal fiatalabbnak t�nt.

„Persze nem is  olyan �reg… 37-38 �ves… Csak att�l l�tszik id�sebbnek, hogy mindig olyan mogorva…”

- Mit b�mul? – k�rdezte �jra elkomorodva a f�rfi.

- Csak m�g soha nem l�ttam mosolyogni…

- Akkor ezt jegyezze fel az eml�kk�nyv�be, mert ritka pillanat…

- Szerintem j�l �ll mag�nak, ha mosolyog.

- Rendben, majd ha minden tekint�lyem el akarom vesz�teni, akkor a di�kokra is vigyorogni fogok.

- Egy�ltal�n nem vesz�ten� el a tekint�ly�t… �n sem amiatt n�zek fel mag�ra, mert mindig olyan, mint egy goromba pokr�c…

- H�t mi�rt?

- A tud�sa �s a h�siess�ge miatt… �s mert �n tudom, hogy val�j�ban j� ember…

- Ne folytassa, mert m�g a v�g�n elpirulok… - v�laszolt g�nyosan Piton.

- Azt is sz�vesen l�tn�m egyszer…

- H�t arra v�rhat… De most menjen aludni.

- J� �jszak�t…

�s egy �jabb puszi… K�t este egym�s ut�n… Perselus Piton nem tudta eld�nteni, hogy kiszaladjon a vil�gb�l, vagy ink�bb darabokra �tkozza Grangert.