- J� �tv�gyat, Miss Granger!

- J� �tv�gyat, Piton professzor!

Csendben fogyasztott�k el az eb�det, pedig a l�ny �gy �rezte, ezernyi k�rd�st fel tudna tenni a volt tan�r�nak, de a f�rfi egyszer sem pillantott r�, �s �gy nem merte megzavarni ev�s k�zben.

Az eb�d befejez�se ut�n Piton a kandall�n kereszt�l k�ldte vissza a konyh�ba a ki�r�lt ed�nyeket, majd k�nyelmesen h�trad�lt a sz�ken, �s behunyta a szem�t. Hermione nem akarta megzavarni a f�rfi nyugalm�t, �gy csendben n�zel�d�tt a nappaliban, majd a professzor arc�t figyelte.

- Mit akar? – sz�lalt meg hirtelen Piton sz�r�s hangon.

- Tess�k? – k�rdezte �rtetlen�l a l�ny.

- Mi�rt b�mul?

- Csak elgondolkoztam… Nem tudtam, hogy zongor�zik…

- Nem szoktam koncerteket adni a di�ks�gnak.

- Sz�val csak saj�t mag�nak j�tszik?

- Pontosan…

- A Roxfort el�tt m�g �n is tanultam zongor�zni, de az�ta egyszer sem j�tszottam…

- �s most sem fog, ugyanis vissza kell t�rn�nk a munk�hoz… Jobb, ha m�r most figyelmeztetem, hogy a b�jital k�zel�ben tilos egym�snak hazudnunk, mert akkor hat�stalan lesz!

- Rendben, professzor…

A munka els� f�zis�ban Hermione nem mert megsz�lalni, l�tta a volt tan�r�n, hogy m�g neki is nagyon kell koncentr�lnia, nehogy elrontsa a f�zetet. Neki nem volt sok dolga, de azokat igyekezett min�l pontosabban �s gyorsabban v�grehajtani, nem akarta, hogy Piton �jra g�nyol�dni kezdjen vele. Az egy�r�s megfesz�tett munka alatt mindketten elf�radtak, �gy megk�nnyebb�l�ssel fogadt�k a r�vid pihen�st, am�g a b�jitalt csak t�zpercenk�nt kellett megkeverni. Ezt az id�t az odak�sz�tett fotelekben �lve t�lt�tt�k, �s Hermione �gy �rezte, v�gre van lehet�s�ge besz�lgetni.

- Miket szokott j�tszani a zongor�n?

- Nem szoktam munka k�zben csevegni…

- Most nincs semmi munka, �s �gy gyorsabban telik az id�… Sz�val?

- Mindenf�l�t… Beethovent �s jazzt is. Mi�ta van ez a beteges k�rdez�sk�d�si m�ni�ja?

- Csup�n besz�lgetni szeretn�k…

- Rendben… Mi�rt ment be m�ltkor a h�l�szob�mba?

- �n…

- Ne felejtse el, hogy a b�jital k�zel�ben nem szabad hazudnia…

- K�v�ncsi voltam…

- M�gis mire?

- Hogy hogyan �l, amikor nem l�tja senki…

- Hozz�ny�lt valamilyen szem�lyes t�rgyamhoz?

- Nem.

- Norm�lis esetben nem hinn�k mag�nak, de biztos vagyok benne, hogy nem tenn� kock�ra a f�zet min�s�g�t.

- Mi�rt nem a szok�sos fekete d�sztal�rj�t vette fel a b�lra? – k�rdezte f�l�nken Hermione. – Maga sem hazudhat… - tette hozz� hat�rozottabb hangon.

- Ezzel tiszt�ban vagyok… Szeretem l�tni a megd�bbent arcokat, �s… Vissza akartam v�gni mag�nak.

- Amikor t�ncoltunk, iszonyatos gy�l�letet l�ttam a szem�ben… Mi�rt haragszik r�m?

- Nem haragszom mag�ra…

- Akkor…

- Pontosabban nem mag�ra haragszom… Aznap este t�ls�gosan hasonl�tott valakire…

- Kire?

- Ahhoz mag�nak semmi k�ze! – v�gta r� d�h�sen Piton, majd folytatta, mikor �szrevette, hogy a l�ny k�zbe akar sz�lni. – Egy hazugs�g sem hagyta el a sz�mat, csup�n nem v�laszoltam a k�rd�s�re!

- Nem �rezn� mag�t jobban, ha kibesz�ln� mag�b�l a haragot, ak�rki ir�nt is �rez �gy?

- Nem �rezn� jobban mag�t, ha befogn� a sz�j�t? Ha nem teszi meg, akkor k�nytelen leszek �n l�p�seket tenni ez �gyben…

Hermione szem�ben ijedts�g csillant, hirtelen esz�be jutott a b�l ut�ni �lma, csak ott � sz�l�totta fel a professzort, hogy fogja be a sz�j�t, �s annak is meglettek a k�vetkezm�nyei… Piton ek�zben mereven vizsg�lgatta a l�ny arc�t. „Mi juthatott esz�be, ami miatt �gy elhallgatott? Eddig egyfolyt�ban besz�lt. Tal�n azt hiszi, hogy t�nyleg er�szakhoz folyamodn�k, hogy v�gre elhallgattassam? Ennyire nem lehet ostoba… Sajnos t�l okos, hogy legiliment�ljam… Pedig nagyon k�v�ncsi lenn�k, mi�rt n�z r�m olyan r�m�lten…”

Lassan �jra neki kellett �llniuk a komolyabb munk�nak, �s estig m�r nem is volt lehet�s�g�k hosszabb sz�neteket tartani. Mire v�geztek az aznapi munk�val, mindketten holtf�radtak voltak, vacsor�ra gyorsan bekaptak p�r falatot, ami k�zben Hermione feje hangosan koppant az asztalon, ugyanis ev�s k�zben elaludt. Piton k�nytelen volt bel�tni, hogy a l�ny nagy seg�ts�get jelent, �s a fecseg�s�t lesz�m�tva t�k�letesen teljes�tett, �gy �gy d�nt�tt, meg�rdemli, hogy ne keltse fel. �vatosan felemelte, �s bevitte a vend�gszob�ba, ahol lassan az �gyra fektette, majd a szob�b�l kifel� menet �nmag�t �tkozta, amikor esz�be jutott, hogy reggel � maga hurrogta le Grangert, ami�rt az nem lebegtetve hozta a csomagjait, erre � k�pes volt cipekedni… V�g�l halk morgol�d�s k�zepette � is nyugov�ra t�rt.