Belenézett barátnője szemeibe, látta bennük a megértést, és ez erőt adott neki ahhoz, hogy elmondja a titkát.

- Az a fiú, akitől a levél jött, és akivel boldog vagyok, az nem más, mint… Mint Draco!

- Ugye csak viccelsz?

Hermione lehajtotta a fejét, és így válaszolt.

- Tudtam, hogy így fogsz reagálni, ezért nem árultam el senkinek – mondta csalódottan.

-Ne haragudj, nem akartalak megbántani! Csak ez az egész hihetetlen! Évek óta gyűlölitek egymást…

- De nyáron minden megváltozott… Megszerettem!

- És mi van, ha csak kihasznál? Tudod, hogy Harryék még mindig gyanakodnak rá… Lehet, hogy egy kém, és így akar belőled információkat kiszedni…

- Ginny, ennyire nem ismersz? Azt hiszed, hogy egy buta liba vagyok, akit bárki átvághat? Te még nem láttad Draco másik arcát… Ha nem kell megjátszania magát, annyira kedves és szeretetreméltó…

- Mio, én csak érted aggódom! Teljesen kifordultál magadból!

- De nem azért, mert vele vagyok, hanem mert utálom, hogy titkolóznom kell!

- Mióta vagytok együtt?

- Tudod, nyáron sok időt töltöttünk együtt…

- Úristen, azóta?

- Dehogy! Akkor még csak összebarátkoztunk, megsajnáltam, mert olyan elesett volt. Aztán kiderült, hogy milyen jófej tud lenni. Amikor először voltunk büntetőmunkán, már akkor meg akart csókolni, de Piton mindig megzavart minket. É n akkor még örültem neki, nem akartam beismerni, hogy szeretem. Aztán jött a járőrözés… Akkor csókolt meg először, és rögtön éreztem, hogy örökre elvesztem… Azóta együtt vagyunk, de csak péntek esténként lehetünk együtt. De akkor olyan jó, hogy csak egymással kell foglalkoznunk…

- És Piton nem veszi észre, hogy egy bájitalt se készítetek?

- Az a helyzet, hogy Piton tud rólunk…

- Mi? Pitont előbb beavatod a szerelmi életedbe, mint engem? – kérdezte dühösen a lány.

- Ne haragudj! Különben sem én mondtam el neki, hanem Draco! Képzelheted, hogy mennyire örültem…

- És azóta ő segít nektek, hogy együtt lehessetek?

- Végülis igen… Ginny, most nagyon utálsz?

- Dehogy utállak! Te vagy a legjobb barátnőm, és azt is elfogadnám, ha… ha mondjuk Flitwickkel járnál… De biztos vagy benne, hogy megbízhatsz Malfoyban?

- 100%-ig! De nevezd őt a keresztnevén, kérlek!

- Majd megpróbálom…

Némán baktattak visszafelé a kastélyba, de Hermione hirtelen megtorpant.

- Ginny, ugye nem mondod el ezt senkinek? Mindkettőnket veszélybe sodornál… - könyörögve nézett a barátnőjére.

- Ígérem, hogy megtartom a titkodat. Soha nem árulnálak el. De tudnod kell, hogy nem helyeslem, hogy titkolózol a fiúk előtt.

- Én is rosszul érzem magam emiatt. De ők nem fogadnák ilyen könnyen a hírt. Főleg Ront, hiszen ő még mindig gyűlöli Dracót.

- Egy idő után beletörődnének.

- De én nem bírnám elviselni, ha napokig nem állnának velem szóba… Még szeretném egy kicsit érezni ezt a boldogságot.

- Örülök, hogy boldog vagy! – mosolygott rá Ginny. – De többé ne titkolózz előttem, avass be mindenbe!

Nevetve folytatták az utat, amikor Hermione egy erőteljes ütést érzett a hátán. Nem másérkezett meg ilyen lendülettel, mint Ron, és majdnem fellökte a lányt, aki nem mulasztotta el ezt szóvá tenni. Közben Harry már Ginny vállát karolta át, és így már négyesben, bohóckodva léptek be a kastélyba.

A klubhelyiségben elfoglalták kedvenc foteljeiket, és azokban pihenve folytatták a beszélgetést.

- Merre jártatok, lányok? – kérdezte Harry. – Mindenhol kerestünk Titeket, még Hagridnál is voltunk! Az ő ablakából vettük észre, hogy a kastély felé tartotok.

- A tóparton voltunk, egy kicsit beszélgettünk. Tudjátok, ilyen lányos dolgokról… - mondta ravaszul Ginny, és a terve be is vált, a lányos dolgok említése után a fiúk nem faggatóztak tovább, inkább gyorsan elrohantak robbantós snapszlit játszani.

- Mit hihetnek, milyen lányos dolgokra gondoltál? – kérdezte nevetve Hermione.

- Az arckifejezésük alapján valami nagyon undorítóra, vagy nyálasra számítottak…

Még sokáig beszélgettek, élvezték a kandallóból sugárzó meleget, aztán mindannyian elvonultak a hálókörletükbe. Hermionét még mindig zavarta, hogy nem lehet őszinte a fiúkkal, de már az is nagy könnyebbséget jelentett, hogy a legjobb barátnőjét beavatta a titkába, és határtalanul boldognak érezte magát, amiért Ginny elfogadta a választását, és nem fordult el tőle.

A jó hangulata másnap is megmaradt, végre teljes erőbedobással tudott dolgozni az órákon, amire most nagy szüksége is volt, hiszen átváltozatatástanon belevágtak a teljes emberi transzformációba. Eddig mindig csak egy-egy testrészükön kellett valami apróságot megváltoztatni, és ez már viszonylag jól ment az összes hetedévesnek. Tátott szájjal nézték végig, ahogy McGalagony professzor pár másodperc alatt először egy szőke, fiatal lánnyá alakult át, majd egy ijesztő banya képét öltötte magára. Miután visszanyerte eredeti alakját, a professzor bele is vágott a magyarázatba.

- Minél nagyobb változást akarnak elérni, annál nagyobb összpontosításra és varázserőre lesz szükségük. Ezért javaslom, hogy eleinte csak néhány, de meghatározó vonásukat próbálják átalakítani egyszerre! Természetesen eleinte az átváltozás folyamata hosszabb lesz, mint ahogy az előbb tőlem látták, de hosszú évek gyakorlása után bármelyikük képes lehet az előbb látottakra. Most képzeljék el, mely vonásaikat akarják megváltoztatni, és milyenre. A mai órán elég, ha két változtatással próbálkoznak. Koncentráljanak arra, hogy milyenek akarnak lenni! Óra végére Hermione sikeresen megváltoztatta a szemöldökét és a szája alakját, ezt McGalagony 10 ponttal jutalmazta. A Griffendél Harry révén is gyarapodott 5 ponttal, mert bár sikeresen alkalmazta egyszerre a két transzformációt, az eredmény nem lett túlzottan tökéletes: hatalmas fülei a vállát verdesték, orra pedig olyan kicsire zsugorodott, hogy alig lehetett látni.

- Hát, ha most látna a húgom, lehet, hogy hamar kiábrándulna belőled! – gúnyolódott Ron.

- Ő legalább végre tudta hajtani a varázslatot… - vette a védelmébe a fiút Hermione.

Ha McGalagony nem lép oda, hogy visszaváltoztassa Harry testrészeit az eredeti lakjukra, a két jóbarát feltehetőleg összeveszett volna, így azonban Harry fellélegezhetett.

- Azért kár, hogy nem csináltunk rólad egy fotót – súgta neki halkan Ron. – A Reggeli Próféta biztos szívesen megjelentette volna…

Hermione a hét során rengeteg rövidke levelet kapott Dracótól, és ígéretéhez híven mindenről beszámolt Ginnynek, aki ezt azzal hálálta meg, hogy péntek este segített barátnőjének a legcsinosabb ruháit összeválogatni, a haját rendbe szedni, végül a lány tiltakozása ellenére ki is sminkelte. Hermione egyenesen a „laborba” ment, a fiú pedig már várta őt.

- Fantasztikusan nézel ki…

- Ginny segített…

- Mi?

- Hát igen, már ő is tudja. Véletlenül meglátta az egyik leveledet, így mindent be kellett vallanom.

- Ha ő tudja, akkor bizonyára elmondja Potternek meg az idióta bátyjának is!

- Ne nevezd idiótának Ront! És Ginny megtartja a titkunkat! Persze Te nyugodtan elmondhattad Pitonnak, én meg szépen maradjak csendben! – A lány egyre dühösebb lett.

- Ne húzd fel magad, kicsim! Ne haragudj! – Azzal gyorsan magához húzta a szerelmét. – Ha Te úgy gondolod, hogy a barátnőd hallgatni fog, akkor én sem kételkedek benne. De ne vesztegessük ezt a kevés időnket veszekedésre!

Ezután már Hermione is megenyhült, és hagyta, hogy Draco a kanapéhoz vezesse. A fiú hosszan kényeztette az ajkait, majd amikor elfáradtak a heves csókolózásban, a lány szerelme vállára hajtotta a fejét.

- Ginny szerint el kellene mondanom Harryéknek…

- Még ne! Nem akarom, hogy bántsanak Téged miattam…

- Szerinte meg fogják érteni… Harry talán tényleg, de Ronnal nem tudom mi lesz… ismered, milyen forrófejű!

- Szerintem várjuk meg a téli szünetet! A mardekárosok szinte mindannyian hazautaznak, akkor lesz lehetőségem egy kicsit haverkodni a barátaiddal. És akkor elmondhatjuk nekik!

- Rendben, de nem tudom, hogy fogom kibírni addig…

Mikor Hermione visszatért a Griffendél toronyba, Ginny már tűkön ülve várta, és gyorsan félre is rángatta barátnőjét az egyik eldugott sarokba.

- Na, milyen volt a randi? – kérdezte türelmetlenül.

- Jó…

- Kicsit bővebben?

- Nagyon jó… Azt mondta, hogy fantasztikusan nézek ki. Először nem örült, hogy tudsz rólunk, de aztán beletörődött, és megbeszéltük, hogy téli szünetben megpróbál egy kicsit összebarátkozni Harryékkel, és utána bevallunk nekik mindent…

- De hát az még nagyon sokára lesz!

- Nekem mondod?

A hétvége eleinte nagyon unalmasan telt, szombat este azonban kirobbant a botrány a Griffendél klubhelyiségében. A portrélyukon a feje búbjáig vörös Ron, és a sírva ordibáló Lavender.

- Nem vagyok vak, láttam, hogy a tóparton csókolóztál Ameliával.

- Lav…

- Te egy undorító féreg vagy, azt sem tudom, hogy állhattam le egy ilyen csóróval!

Míg folytatódott a vita, Ginny halkan suttogta Hermionének:

- Mio, ki ez az Amelia?

- Az egyik hollóhátas prefektus. Év elején együtt járőröztek Ronnal… - válaszolta a lány, de közben Lavender felszaladt a hálószobájukba, és Ron odatrappolt hozzájuk.

- Mi történt? – kérdezte ártatlan arccal Ginny, mintha nem hallotta volna a veszekedést.

- Nem tudom, mi ütött belém! Összetalálkoztam Ameliával, és hirtelen rájöttem, hogy ő mennyivel rendesebb lány, mint Lavender. És akkor elvesztettem a fejem, és megcsókoltam. Akkor ért oda Lavender… A többit pedig láthattátok…

- Hidd el, megérdemelte, hogy egyszer ő is pofára essen… És mi lesz most ezzel az Ameliával?

- Nemtom… Nem hiszem, hogy azok után, amiket Lavender mondott neki, szóba áll még velem…

- Azért egy próbát megér…

Még sokáig vigasztalták a fiút, Hermione pedig úgy döntött, inkább Ginnyék hálótermében alszik, mert nem volt kedve Lavender panaszait hallgatni. Bár megértette, hogy Ronhoz jobban illik Amelia, azért a butasága és nagyképűsége ellenére sajnálta Lavendert, fogalma sem volt róla, hogy mit tenne, ha Dracót látná más lánnyal. „Biztos beleőrülnék…”

Hétfőn reggelizés közben Hermione tekintete megállapodott a Mardekár asztalánál, és szinte végig csak egymást nézték a szerelmével. Mikor megérkezett a bagolyposta, egy uhu a fiú elé ejtett egy fekete borítékot, majd azonnal tovaszállt. Hermione nagyon megrémült, amikor észrevette, hogy Draco mennyire elsápadt…