Hermione ezen az éjszakán is nehezen aludt el, újra és újra felidézte az este történéseit. A szívdobogása még mindig felgyorsult, amikor eszébe jutott Draco ölelése. Szégyellte magát az érzései miatt, tudta, hogy a barátai nem bocsátanák meg, ha beleszeretne régi ellenségükbe. Végül meggyőzte magát, hogy amit érez, az nem szerelem, csak egyszerű vonzalom. Megfogadta, hogy távol tartja magától a fiút, akármilyen nehéz is lesz. „Bárcsak el lehetne felejteni az elmúlt hat évet, és tiszta lappal kezdhetnének mindent…”

Másnap reggel a griffendélesek vidáman vonultak le a nagyterembe, izgatottan várták Kwon professzor első óráját. Harryék azonban izgultak egy kicsit, féltek, hogy Dumbledore lelepleződik.

- Ő a világon a leghatalmasabb mágus, elhihetitek, hogy el tudja játszani a szerepét! – nyugtatta a fiúkat Hermione.

A professzorban tényleg nem kellett csalódniuk, egy diákban sem merült fel, hogy nem az lenne, akinek mondja magát.

- Kedves diákok! Paik Kwon professzor vagyok. A néhai igazgató úr három évvel ezelőtt keresett fel először azzal a kéréssel, hogy vállaljam el a sötét varázslatok kivédése tantárgy oktatását. Már sajnálom, hogy visszautasítottam, jó lett volna közelebbről megismerni őt.

Harry ennél a mondatnál majdnem felnevetett, de Hermione apró rúgása észhez térítette. Az óra fantasztikus volt, a diákok egyenesen rajongtak Kwon professzorért. Harry óra végén beszélni akart vele, de a férfi elhagyta a termet, mielőtt megszólíthatta volna. A fiúnak ez nagyon rosszul esett, úgy érezte, az igazgató megint titkolózik előtte. Aggodalma azonban rögtön elmúlt, hiszen az ebédnél érkezett hozzá egy rövid üzenet.

Harry!

Láttam, hogy szeretnél velem beszélni, de a diákok nem tudhatják meg, hogy már ismerjük egymást, túlságosan gyanús lenne. A holnapi órán csinálj valamit, amiért büntetőmunkát adhatok Neked, akkor tudunk beszélni. Miután elolvastad a levelet, rögtön tüntesd el!

Kwon professzor

Este Hermione rosszkedvűen indult a bájitalterembe büntetőmunkára, tartott tőle, hogy Draco újra próbálkozni fog nála, és tudta, hogy nehezen tudná visszautasítani a fiú közeledését. Piton távozása után mindketten csendben dolgoztak, végül a mardekáros szólalt meg.

- Túl görcsösen kevered! Próbáld meg lazábban…

Mivel a lány mozdulatai továbbra sem javultak, a fiú a háta mögé lépett, és onnan fogta meg a kezét, majd lassan mutatta a szükséges keverési technikát. A főzet kavargatása közben egyre szorosabban simult Hermionéhoz, és halkan magyarázott neki. A lány minden egyes lélegzetét érezte a nyakán, a bőre bizsergett Draco érintésétől. Hirtelen a fiú megcsókolta nyakát, majd lassan maga felé fordította. Az ajkaik lassan egybeforrtak, de Hermione felocsúdott, és egy pofonnal „jutalmazta” a fiút, aki értetlenül bámult rá.

- Mégis mit képzelsz magadról? – kiabálta magából kikelve a lány.

- Azt hittem, Te is érzed, hogy felforrósodik körülöttünk a levegő. Hetek óta nem tudok másra gondolni csak Rád… - magyarázkodott Draco.

- Pedig jó lenne, ha megpróbálnád. Hagyjál engem békén, én nem akarok Tőled semmit!

- De…

Ebben a pillanatban lépett be Piton a terembe.

- Elárulnák, hogy miért nem dolgoznak? Azt hiszem, kénytelen leszek személyesen felügyelni a büntetőmunkájukat.

- Nagyszerű… - motyogta Draco.

- Mi a probléma, Mr. Malfoy?

- Semmi…

A büntetés hátralevő három estéje néma csendben telt el, Draco csak néha pillantott a lányra, de Hermione mindig elfordult tőle. Mikor kész lettek a bájitallal, rögtön elrohant a Griffendél toronyba, nehogy kettesben kelljen maradnia a fiúval. Persze arról egyikőjük sem tudott, hogy amíg ők a bájitalfőzésbe mélyedtek, Piton könnyedén legilimentálta őket. Azon nem lepődött meg, hogy a griffendéles lány szerelmes a jóképű mardekárosba, de teljesen megdöbbent, amikor Drao elméjében hasonló, sőt még hevesebb érzelmeket fedezett fel. Sokat gondolkodott a két diákon, végül arra a következtetésre jutott, hogy többen hinnének Draco ártatlanságában, ha Grangerrel járna. Persze ezt a kapcsolatot a mardekárosok előtt titkolni kéne, de Potter talán végre felfogná, hogy a legifjabb Malfoy már nem ellenség.

„Csak tudnám, hogy mit eszik ezen az okoskodó griffendélesen. Még ha szép lenne… Bár az elmúlt években egészen kikupálódott. Vajon mit szólna az én öreg Lucius barátom, ha megtudná, hogy az egyetlen kisfia egy sárvérűről ábrándozik…”

Végül Piton úgy döntött, megosztja véleményét Dumbledore-ral is.

Hétvégén Hermione végre fellélegezhetett, két teljes napig nem kellett találkoznia a mardekárossal. Nagy bánatára továbbra sem tudta őt kiverni a fejéből, de büszke volt magára, amiért ellen tudott állni Dracónak. Ennek hatására a hangulata is javult, sokat nevetgélt a fiúkkal a klubhelyiségben ülve. Vasárnap délután meglátogatták Hagridot a kunyhójában, miután Hermione elvégezte a szükséges bűbájokat a ház körül, nyugodtan beszélgethettek.

- Mit gondoltok, senki sem gyanakszik Dumbledore-ra? – kérdezte a félóriás aggodalmaskodva.

- Senki sem sejt semmit! Nagyon jól játssza a kínai professzor szerepét! – mondta nevetve Harry.

- Azért az akcentusa elég vicces – tette hozzá Ron.

- Szörnyű, hogy mindenki azt hiszi, hogy Dumbledore professzor halott… - panaszkodott Hermione.

- Annál nagyobb lesz az örömük, ha megtudják, hogy él! – vigasztalta őt Hagrid.

A három jóbarát az egész délutánját a kunyhóban töltötte, kitárgyalták az első hét eseményeit, így a lány is elfeledkezhetett a problémáiról.

Másnap reggelinél McGalagony szólásra emelkedett. A diákok ezt csak lassan vették észre: Hiába volt az új igazgatónő szigorú és tekintélyparancsoló, nem tudott olyan hatást elérni, mint régen Dumbledore. Végül minden diák elcsendesedett, így a tanárnő is belekezdhetett mondandójába.

- Kérnék minden prefektust, hogy az étkezés befejeztével fáradjon a nagyterem melletti szobába, ahol megbeszélést tartunk. Köszönöm!

- Vajon mit akarhatnak tőlünk? – kérdezte ijedten Hermione.

- Passz… Ahogy én McGalagonyt ismerem, kiegészítette a házirendet pár új szabállyal… - vonta meg a vállát Ron.

Hermione megvárta, hogy a fiú is befejezze a táplálkozást, majd együtt vonultak át a szobába. Draco már az egyik fal mellett állt, és unottan hallgatta Pansy visongását. Miután mindannyian megérkeztek, McGalagony professzor is belépett a terembe, és megosztotta velük az új feladatukat.

- Mostanában a diákok gyakran szegik meg a szabályzatot, és lopóznak ki éjszaka a klubhelyiségükből, ezért arra gondoltam, hogy minden éjszaka prefektusok fognak járőrözni párosával, háromórás váltásban, egy-két héten keresztül. A párok tagjai különböző házakhoz tartoznak, nehogy kivételezzenek tetten ért háztársaikkal. Most pedig tekintsék meg a beosztást!

A prefektusok a pergamen köré csoportosultak, így Hermione sokáig nem fért hozzá. Idegesen várta, hogy végre megtudja, kit szánt neki az igazgatónő, és az sem nyugtatta meg, hogy a lap megszemlélése után Draco arcára diadalittas mosoly ült ki. Miután majdnem mindenki megtekintette a beosztást, a lány is elolvashatta azt. A pergamen közepén végre megpillantotta a saját nevét, amit az ujjával kötött össze a másik oszloppal, majd látványosan elsápadt.

- Draco Malfoy… - suttogta elhaló hangon.